Az apák között szép számmal akadnak olyanok, akik az apaság mellett egyfajta humorista szerepet is betöltenek a mindennapokban. A hivatásos humoristákhoz képest annyi különbséggel, hogy pusztán hobbiból, egy nagyságrendekkel szűkebb közönséget próbálnak meg szórakoztatni több-kevesebb sikerrel. Ráadásul ez a szűkebb közönség, amit elsősorban a gyerekek, a feleség, és esetleg a közelebbi rokonok alkotnak, nem is mindig vevő az apuka humorára. De ez általában nem szegi kedvét az apáknak, akik ők maguk is valahol még gyerekek a lelkük mélyén.

• Az apám képes volt egyszerre megnevettetni és elszomorítani egyetlen mondattal.

• Az édesapám kedvenc szórakozása, hogy random tárgyakra ragaszgatja rá a saját arcképét a házban, és várja, hogy mikor vesszük észre. Eddig ez a kedvencem.

• Az apám ezt a fotót küldte át nekem, amin ő és az új házi kedvence látható.

• Elmentem a suliba, majd pár óra múlva kaptam egy üzenetet az apámtól.

• A gyermekünkről készült ultrahang képet az én e-mail címemre küldték át a vizsgálat után. Mielőtt átküldtem volna a feleségemnek, poénból rászerkesztettem egy alient a képre. A feleségemnek nem tűnt fel, hogy valami nem stimmel a képpel, ezért tovább küldte az összes rokonunknak.

• Egy kis helyzetjelentés: Éppen a kislányom rögtönzött éttermében ülök. A kiszolgálás pocsék, az árak pedig egyenesen felháborítóak. És mindehhez még jó arcot is kell vágnom.

• Az apám büszkén meséli el minden rokonunknak, hogy ő mekkora vadász, majd pedig megmutatja ezt a fotót az eddigi legnagyobb trófeájáról:

• Az édesapám ezt a fotót küldte nekem, és azt fűzte hozzá, hogy nagy és csúnya pattanások jöttek ki az arcán reggelre. Amikor rémülten felhívtam, elárulta, hogy valójában csak epervégeket tapasztott az arcára, hogy megvicceljen engem.

• A minap váratlanul elkapott egy tüsszögés roham a szobámban. Vagy 20-szor tüsszentettem egymás után. Az apám meghallotta, és egy zacskó sóval a kezében megállt a szobám ajtaja előtt, majd elkezdte beszórni, miközben latin szavakat mormolt fennhangon.

• Egyik éjszaka felkeltem, hogy megnézzem a gyermekünket, és majd kiugrott a szívem a helyéről, ugyanis a drágalátos férjem egy zombit ábrázoló képet helyezett el a babafigyelő kamera elé:

• Mivel nem tudtam időben hamenni, ezért megkértem a férjemet, hogy menjen el sétálni a gyerekünkkel. Amikor később rákérdeztem, hogy milyen volt a séta, azt mondta, hogy nem történt semmi különös, csak levegőztek egyet. Pár nappal később azonban ez a kép jött velem szemben az interneten, amin a babakocsit toló férjem látható Vasember jelmezben.

• Amikor az apám felújította a konyhánkat, egyszer kihívott a szobámból, hogy segítsek neki egy kicsit. Amikor kimentem, percekig nem találtam sehol, majd egyszer csak felpillantottam és megláttam, ahogy vigyorogva figyel engem egy lyukból a plafonon.

• Osztálykiránduláson voltam 3 napig, és amikor hazajöttem, az apám ezzel a kérdéssel fogadott már az ajtóban:

- Na és voltatok az osztállyal abban a híres halászcsárdában a Kékestetőn?

- Nem voltunk, de szerintem nincs is ott semmiféle halászcsárda.

- Hát pedig ott kellene lennie, hiszen ott van az ország legmagasabb pontya.

Már eleve fáradt voltam a hosszú utazás miatt, de az apám még rátett egy lapáttal.