Egy állásinterjú előtt a jelentkező nagy vonalakban már tudja, hogy mire számíthat. Legalábbis abban az esetben, ha vette a fáradtságot, és tisztességesen megpróbált felkészülni rá. De van, hogy az élet átírja a forgatókönyvet, és belecsöppen az ember egy olyan állásinterjúba, amilyenben még nem volt része. Ez történhet az önhibájából, és rajta kívül álló okokból kifolyólag is. Még ha annyira félresiklik is az interjú, hogy emiatt nem sikerül végül megszerezni a hőn áhított állást, azért új tapasztalatokkal mindenképpen gazdagodik az illető.

Jelentkeztem egy otthonról, (ismétlem: otthonról) végezhető részmunkaidős állásra. Egy rövid online interjú után ezt a visszajelzést kaptam:

Interjú közben elkezdett kaparni a torkom, ezért az asztalon lévő üvegtálból gyorsan kivettem egy cukorkát, és bekaptam. Az interjúztatóknak kikerekedett a szeme, amit először nem értettem, de a következő pillanatban már rájöttem, hogy miért.

A tálban nem cukorkák voltak, hanem díszkavicsok.

Megkaptam az állást, majd elmondta a főnök, hogy az az ember fog betanítani, akit alkalmatlanság miatt néhány napja elbocsátott, és az ő helyét fogom átvenni.

Ekkor megkérdeztem, hogy mégis hogyan taníthat be engem egy olyan illető, akit pont az alkalmatlansága miatt rúgott ki, mire elgondolkodott egy pillanatra, majd közölte, hogy mégsem vagyok felvéve.

Behívtak egy állásinterjúra a lakásommal szemközti irodaházba. Jól is ment az interjú egészen addig, míg meg nem említettem, hogy mennyire közel lakom az irodájukhoz. Ekkor ugyanis a főnöknek eltorzult az arca, és emelkedett hangnemben közölte velem, hogy ő a város túlsó felén lakik, és mindennap meghozza azt az áldozatot a cégért, hogy másfél órát autózik a háza és a munkahely között. Nekem viszont így túl kényelmes lenne a munkába járás, ezért nem vesz fel.

Éppen úton voltam egy állásinterjúra, de a busz már fél órás késésben volt. Teljesen begőzöltem, ezért elkezdtem motyogni nem éppen irodalmi stílusban.

Egy középkorú nő ült mellettem, aki meghallotta, és kioktatott, hogy ne beszéljek így, mire mérgemben őt is elküldtem melegebb éghajlatra.

Amikor végre odaértem az interjúra, közölték velem, hogy várnom kell egy kicsit, ugyanis még a főnök sem érkezett meg. Ekkor sikerült egy kicsit megnyugodnom, majd pár perc múlva megérkezett a főnök is, aki nem más volt, mint a nő a buszról, akivel összevesztem.

Volt egy állásinterjúm, amin teljesen értelmetlen kérdéseket tettek fel nekem, és jól láthatóan egyáltalán nem érdekeltem őket.

Egy idő után elegem lett, és közöltem velük, hogy ezt most fejezzük be, majd megkérdeztem tőlük, hogy egyáltalán miért hívtak be erre az interjúra.

Erre bevallották, hogy a igazából már eldőlt, a főnök egyik ismerőse fogja megkapni az állást, de formalitásból meg kell tartaniuk az interjúkat a többi jelentkezővel is.

Interjúztattunk egy férfit, aki az interjú közepén egyszer csak közölte, hogy most rohannia kell, mert találkozója van a nevelőtisztjével.

Úgy éreztem, hogy nagyon jól ment az interjú, ezért a végén magabiztosan rákérdeztem, hogy holnap mikorra jöjjek be dolgozni.

Ezután közölte velem az egyik interjúztató, hogy ezért a kérdésemért nem vesznek fel, ugyanis én biztosan nem állok készen arra, hogy keményen dolgozzak, különben nem kérdeztem volna meg, hogy mikorra kell bejönni dolgozni.

Bár doktorim van, de máig nem értem az összefüggést.

Egyszer egy biliárdszalonban voltam állásinterjún. Egy órán keresztül biliárdoztam a főnökkel, miközben kötetlenül beszélgettünk egymással. A játék befejeztével kezet fogott velem a főnök, majd közölte, hogy jót játszottunk, de nem vehet fel olyat, akinek tetoválása van.

Ezt már az első percben is közölhette volna velem, ugyanis jól látható helyen van a tetoválásom.

Az édesapám egy állásinterjú közben hirtelen tüsszentett egy nagyot, mire a műfogsora kirepült az asztalra közvetlenül az interjúztatók elé.

Jelentkeztem álmaim állására, amire az expasim új barátnője is pályázott, és már csak mi ketten voltunk versenyben.

Mivel a lány piszkos módszerekkel marta el tőlem az exemet, ezért arra gondoltam, hogy majd most jól visszavágok neki. Az interjúztatóknak megmutattam a lány közösségi profilját, a kínosabbnál kínosabb fotóit, és a helyesírási hibáktól hemzsegő bejegyzéseit.

A kis húzásomnak az lett az eredménye, hogy egyikünket sem vették fel...

Az állásinterjún a jelentkezőknek ki kellett tölteniük egy IQ tesztet. 130 ponttal nekem sikerült a legjobban, ám közölték velem, hogy sajnos nem vehetnek fel, ugyanis a főnök IQ-ja csak 115-öt, és megtiltotta, hogy nála okosabb embert alkalmazzunk.