Akikben van némi rafinéria, azok látszólag nagyobb megerőltetés nélkül rátalálnak a kiútra azokból a problémás helyzetekből, amikbe vagy az élet sodorja bele őket, vagy pedig saját maguk lépnek bele azokba a mindennapok során. Ezen tulajdonságuknak köszönhetően még az égető szituációkban sem blokkolnak le. Akár másodpercek leforgása alatt is képesek valamilyen mentőötletet kieszelni. Ugyanakkor nem feltétlenül csak jótettekre használhatják ezen képességüket. Vannak, akik nem mennek a szomszédba egy kis csibészségért.

• Olyan 4 éves lehettem, amikor az apámat megállította egy rendőr gyorshajtásért. Ahogy odalépett az autónkhoz, én üvölteni kezdtem:

- Apu, bekakiltam a nadrágomba!"

A rendőr erre elfintorodott, és azt mondta, hogy inkább hajtsunk tovább. Ezután bevallottam apának, hogy igazábból nem is csináltam be.

• Tavaly karácsonykor a férjem egy hat méteres fenyőfával állított haza, ami természetesen nem fért be a házba. A férjem nem esett kétségbe és kettéfűrészelte a fát, így az alját bent a házban, a tetejét pedig a tetőn helyezte el.

• A minap elkísértem a feleségemet ruhát vásárolni. Sok férfi sorstársammal találkoztam közben, akik vagy unottan üldögéltek, vagy pedig loholtak a feleségük után a felpróbálásra váró ruhákkal. Azonban volt egy férfi, akinek elege lett, egyszer csak fogta magát, és látványosan kiszaladt egy ruhadarabbal a kezében az üzletből. Természetesen azonnal beindult a riasztó és a biztonsági őr üldözőbe vette a férfit, aki erre elkezdte kiabálni a feleségének, hogy "Sajnálom szívem, de többet nem jöhetek el veled vásárolni, mert ha még egyszer beteszem ide a lábam, akkor lecsuknak.

• Van két macskám, akik folyton körülöttem és a billentyűzeten sündörögnek, amikor dolgozni próbálok. Hogy ne zavarjanak, és ők is jól érezhessék magukat, elhelyeztem egy átlátszó állványt a billentyűzet fölé.

• Az irodában, amikor kimegyek a mosdóba, mindig otthagyom a telefonomat az asztalomon bekapcsolt diktafonnal, így aztán később, amikor visszahallgatom a hangfelvételt, megtudom, hogy kik azok a kollégák, akik kibeszélnek engem a hátam mögött.

• Megkérdeztem a kisfiamtól, hogy ehetek-e a csokijából, mire ő némi gondolkodás után azt felelte, hogy "Na jó, de csak egy csíkot." Bár nem akartam egy egész csíkot megenni, de hát ha már megengedte:

• Az egyik barátom elhatározta, hogy nyit egy kávézót, és poénból elnevezi "Expresso"-nak. Az itallapon pedig 400 forint lesz az "expresso", és 800 forint az "espresso" de igazából ugyanaz lesz a két kávé. Később, amikor megnyitotta a kávézót, még ő maga is meglepődött, hogy mennyien rendelnek inkább kétszer olyan drágán espressot még annak ellenére is, hogy fel van tüntetve az itallapon, hogy ugyanaz a két kávé.

• Egy áruházban dolgozom, és egyik nap megkérdeztem a főnökömet, hogy hazamehetnék-e korábban. Ő nevetve azt válaszolta, hogy majd ha megtanulok vízen járni. Erre én azt válaszoltam neki, hogy ezen ne múljon: (Végül elengedett.)

• Még az általános iskolában az egyik osztálytársam mindig két csomag rágót tartott magánál. Az egyik csomag tele volt, a másikban viszont csak egy darab volt arra az esetre, hogy ha valaki kér tőle egy rágót, akkor előkaphassa és megmutathassa, hogy már csak egyetlen darab van neki.

• Fiatalabb koromban egyszer sokkal tovább maradtam egy buliban, mint ameddig elengedtek a szüleim. Az éjszaka közepén próbáltam csendben hazalopózni, hogy ne vegyenek észre, de nem jártam sikerrel, ugyanis a szüleim biztonsági riasztót szereltek fel a bejárati ajtóra.

• Tegnap egy nagyszabású fesztivál volt a városomban, ezért szinte lehetetlen volt szabad taxit találni. Mivel már nagyon fáradt voltam, és szerettem volna minél hamarabb hazajutni, ezért bementem egy gyorsétterembe, telefonról rendeltem egy menüt az otthoni címemre, majd pedig megkértem a futár srácot, hogy némi plusz borravalóért cserébe a kajámmal együtt vigyen haza engem is.