A humor nem csupán a jókedv záloga, hanem egyfajta életmentő mechanizmus is, ami segít átvészelni a mindennapok rohanását, a stresszt és az apró bosszúságokat. Egy őszinte nevetés még a legborúsabb napokat is képes egy kis fényt csempészni.
A kutatások szerint a nevetés szó szerint gyógyít: csökkenti a vérnyomást, erősíti az immunrendszert, és endorfint, azaz boldogsághormont szabadít fel a szervezetben. A nevetés tehát egy kis mentális vitamin, amit mindennap érdemes szedni. Lehet, hogy nem old meg minden problémát, de segít más szemmel tekinteni rájuk. Sokszor elég egy kis humoradag, hogy bearanyozza a napodat.
10. Most akkor tulajdonképpen ki is bukott le ki előtt?
9. Úszótanárként dolgozom, és felnőtteket is tanítok. Egyszer a plázában szembejött velem az egyik hölgytanítványom kézen fogva a barátjával. Ráköszöntem, mire ő először furán nézett rám, majd pedig a homlokára csapva így szólt:
– Ó, ne haragudj, hirtelen fel sem ismertelek így ruhában!
A barátjának azonnal kikerekedett a szeme.
8. Egy vasárnap, amíg a barátom nem volt otthon, sikerült eldugítanom a WC-t. Nme tudtam kidugítani, és barna víz kezdte elárasztani a fürdőt. Mezítláb voltam, és pánikolva megpróbáltam kimenekülni, de megcsúsztam, és fejjel nekicsapódtam az ajtónak. Az ajtó olcsó, kartonszerű anyagból készült, így sikerült a fejemmel átlyukasztani. Ekkor toppant be pasim az ajtón, akitez a látvány fogadott: a homlokomon egy hatalmas dudor, a wc ajtón egy kráterszerű lyuk, a fürdő pedig úszik a barna vízben.
Rezzenéstelen arccal csak ennyit mondott:
– Hát már egy percre sem hagyhatlak egyedül?
7. Kihívtam egy vízvezetékszerelőt, hogy megjavítsa a konyhai csapot, de a szerszámait elfelejtette magával hozni. Ekkor már sejtettem, hogy itt még lesznek bonyodalmak. Körülbelül fél órával később megérkezett a felesége is a szerszámokkal. Újabb 20 perc telt el, és közben a gyerekeikről beszélgettek, hogy milyen ruhát vegyenek nekik, és hogy mennyibe lesz az iskolai felszerelések megvásárlása.
Eltelt még 20 perc, és már üvöltve veszekedtek, hogy melyikük költ el feleslegesen több pénzt. Már kezdtem attól tartani, hogy tányércsapkodásig fajul a vitájuk a saját konyhámban.
6. Imádom, hogy ha néhanapján hamarabb eljövök a melóból, hogy meglepjem a feleségemet, ő pedig rémült arccal mindig ugyanazzal a kétszavas kérdéssel fogad:
– Jézusom, kirúgtak?!
5. Máig emlékszem rá, hogy egyszer, amikor az egyik tanárom rajtakapott, hogy az óráján unottan bámulok kifelé az ablakon, így szólt hozzám:
– Abból nem fogsz megélni, hogy az ablakon bámulsz kifelé.
Nos, azóta már eltelt 15 év, légiforgalmi irányító lettem, és kifejezetten jól megfizetnek azért, hogy az ablakon bámuljak kifelé.
4. Megkértem a férjemet, hogy főzzön egy kis tésztát. Kiment a konyhába, és hallottam a szobából, ahogy vizet és tésztát öntött a lábasba. Lekiabáltam neki:
– Drágám, a tésztát forrásban lévő vízbe kell tenni!
Kis csend, majd hallom, ahogy leönti a vizet a tésztáról, és visszakiabál:
– Tudom, csak előtte megmostam!
3. Első napom volt gyakornokként egy idősek otthonában, és vacsora után megpróbáltam segíteni egy idős hölgynek visszamenni a szobájába lefekvéshez. Ellenkezett, és elkezdett valamit halkan magyarázni, de mivel tudtam, hogy sok a demens lakó, ezért próbáltam kedvesen, de határozottan továbbra is a szobája felé terelgetni, mígnem végül rám kiáltott:
– Önkéntes vagyok, nem lakó, fogd már fel végre!
2. Tegnap a pasim édesanyja egy családi vacsora után adott nekem egy kis dobozkát, és azt mondta, hogy majd csak akkor nyissam ki, amikor egyedül vagyok.
Másnap, amikor kinyitottam, egy gyűrűt és egy cetlit találtam benne:
– Anna, leszel a menyem? Azt szeretném, ha a fiam feleségül venne. Az eddigi összes barátnője közül messze te vagy a legjobb választás.
1. Egy szupermarketben a zöldség-gyümölcs osztályon meghallottam, ahogy egy nő és egy férfi veszekedett mögöttem. Az egyik így szólt:
– Ezt kellene megvennünk!
A másik rávágta:
– Nem! Ezt vesszük meg! Ez jobb, én csak tudom!
Az első:
– Igen, de… – mire a másik ingerülten félbeszakította:
– Tudod, hogy évekig dolgoztam séfként a KFC-ben, csak jobban értek hozzá, mint te!
Két sorral arrébb kellett mennem, hogy ne hallják meg, ahogy fuldoklom röhögéstől.