Azok a jelenkori felnőttek, akik a 90-es években voltak gyerekek, kellemes nosztalgiával emlékeznek vissza minden olyan tárgyra, amik végig kísérték a mindennapjaikat azokban az időkben. Még azok az emlékek, tárgyak is pozitív érzéseket váltanak ki belőlünk, amikről akkoriban nem feltételnül vélekedtünk így.

Átél az ember olyan szituációkat az életben, amikor azt kívánja, hogy bárcsak elsüllyedne szégyenében. Például akkor, amikor egy nyilvános helyen, sok más ember előtt csinál valami kifejezetten égő dolgot. Amikor viszont abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem látja senki, akkor szégyenérzet helyett csak nevet magán egy jót.

Barátoknak és rokonoknak rizikós vállalás pénzt kölcsönadni, ugyanis megeshet, hogy nem csak a pénzt, de magát a hozzánk kölcsönért folyamodó személyt sem látjuk többet. Persze lehet, hogy hosszútávon még mindig így járunk jobban, hiszen némi elbukott pénzért cserébe azért kapunk is valamit.

A férfiak egymás között bertanak olyan szabályokat, amik nincsenek kőbe vésve, és mégcsak nem igazán beszélnek róla. Ennek ellenére mégis egységesen elfogadja azokat a férfitársadalom, és egyfajta iránymutatásként tekintenek rájuk a mindennapokban. A nők pedig ezeknek a szabályoknak a többségéről mit sem sejtenek.

Ahhoz, hogy taxiba üljön ember, szükség van egyfajta megelőlegezett bizalomra, hiszen mégiscsak egy vadidegen személlyel lesz összezárva minimum néhány perc erejéig. De ugyanúgy igaz ez a taxisofőr oldaláról nézve is. Ő sem tudhatja előre, hogy miféle ember ül be éppen mellé az autóba.

Az egyik olyan dolog az életben, ami minden embert egyaránt érint, az az öregedés. A különbség csak annyiban jelentkezik, hogy van olyan, aki könnyebben, és van olyan, aki nehezebben viseli, amikor először észreveszi magán a korosodás első jeleit. Gyakran szokták mondogatni, hogy az életkor csak egy szám.

A tanárok és a szülők azoknak a gyerekeknek jósolnak sikeres életet és karriert felnőtt korukra, akik az iskolában példásan viselkednek, és kimagasló tanulmányi eredményeket érnek el. Ezzel szemben a renitens és rossz tanuló diákokra csak legyintenek, és azzal riogatják őket, hogy nem lesz belőlük semmi, és semmit nem fognak elérni az életben.

Az ember még akkor is bele tud fásulni a hétköznapokba, ha egyébként szereti a munkáját. Azonban amikor a munkahelyen mindig ugyanúgy telnek a napok, és nincs bennük semmi változatosság, ami egy kicsit színesebbé tenné azokat, akkor az óhatatlanul is rányomja a bélyegét a dolgozók hangulatára.

Egy esős nap leszűkíti a lehetőségeinket. Ez nyáron tud igazán bosszantó lenni, amikor a tervezett napi program a vízparton fekve napozás lenne és csak egy-két nap szabadságunk van.

Ha rendszeresen szánsz időt a meditációra, az számos előnnyel jár: növekszik a koncentrációs képességed, csökkenti a stressz káros hatásait, segít a depresszión, álmatlanságban is – csak hogy egy párat említsünk. Ismerjük a pozitív hatásait, mégis csak nagyon kevesen vannak köztünk azok, akik a hétköznapok teendői mellett tartósan napi szinten is meditálnak.

Hányszor képzelted már el, hogy a soron következő hétvége tökéeltes lesz? A láblógatás mellet jut időd valami finomat főzni, olvasgatni, barátokkal találkozni.

A megfelelő étkezésnek vannak olyan alapszabályai, amiket nem árt betartani, ha egészségesek szeretnénk lenni.

A hölgyekkel kapcsolatban gyakran elhangzik az a megállapítás, hogy képesek egyszerre több dologra is koncentrálni.

Elsőként a hagyományos kovász készítésével ismerkedünk meg. Egy tiszta lehetőleg még nem használt fakanállal a vizet és a lisztet egy üvegben alaposan összekeverjük.

Minden bizonnyal veled is előfordult már, hogy hiába rendelkeztél a megpályázott munkához szükséges feltételekkel, mégsem te kaptad meg végül az állást.

Ahogy a szervezetünk hozzászokik a diétás étrendhez, emésztésünk fokozatosan lelassul, és minimál üzemmódban kezd működni.

Folyamatosan keressük a boldogságot! És időnként hatalmas boldogság hullámokat lovagolhatunk meg, amit az elme hatalmas katarzisnak él meg, s az energiájához elkezd ragaszkodni.

Nem arról szeretnék írni, mikor jön el az a pillanat, amikor beléd vág a villám, hogy most márpedig csinálnom kell valami mást.