Több okra is visszavezethető, hogy amikor lefekszünk aludni, akkor miért takarózunk be. Ráadásul még a nyári kánikulában is, amikor alapból is melegünk van, nemhogy egy takaró alatt.

Mivel az ember emlős, és az emlősök melegvérű élőlények, ezért a testük szabályozza a belső hőmérsékletüket. Ezáltal pedig segít melegen tartani akkor is, amikor hideg van. Azonban alvás közben gyengül ez a funkció, és ilyenkor a takaró segít az optimális testhőmérséklet fenntartásában, ami által nyugodtabban alszunk. Ez eddig teljesen érthető, ám ez még nem magyarázza meg azt, hogy miért alszunk takaróval a nyári forróságban is.

Megszokás

Nos, az egyik magyarázat szerint egész egyszerűen csak megszokásból. A berögzült szokásaink olykor észrevétlenül is az életünk szerves részét képezik, és bizony ha megpróbálunk eltérni ezektől, az általában diszkomfort érzést kelt.

Annyira hozzá vagyunk már szokva a takaró használatához lefekvéskor, hogy automatikusan betakarjuk magunkat, függetlenül attól, hogy fázunk vagy sem. Így aztán amikor betakarózunk, azt a szervezetünk egy jelnek veszi, hogy ideje aludni, és ezáltal könnyebben és gyorsabban elnyom minket az álom.

Szerotonin termelés

Amikor gondterheltek és stresszesek vagyunk, akkor jóval nehezebben megy az elalvás, ám ha betakarjuk magunkat, akkor a testünk automatikusan szerotonint kezd el termelni, ami szintén segít az elalvásban.

Biztonságérzet

A takaró alatt nagyobb biztonságban érezzük magunkat. Egyfajta védelmi burokként tekintünk rá. Gyerekkorunkban leginkább a sötét és az ágyunk alatt, vagy a szekrényünkben rejtőző szörnyek ellen nyújtott védelmet, és bár ezeket a félelmeinket felnőtt korunkra többnyire kinőjük, ám a takaró továbbra is biztonságérzetet nyújt.