Jóleső érzés tud lenni, amikor egy kicsit kikapcsolunk, kiszellőztetjük az agyunkat és kiürítjük a gondolatainkat. Abban az esetben, ha ezt nyugodt körülmények között, teljesen tudatosan csináljuk, akkor kifejezetten pozitív hatással bír, szinte új embernek érezzük utána magunkat. Viszont ha az agyunk a hátunk mögött magától határoz úgy, hogy veéletlenszerűen kikapcsol egy teljesen alkalmatlan időpontban és helyzetben, akkor az kellemetlen események sorozatához vezethet. Főleg akkor, ha már túl későn kapunk észbe.

Egyik reggel nagyon kómásan ébredtem, és véletlenül a borotvámra nyomtam a fogkrémet. Már emeltem a számhoz, amikor megszólalat a fejemben egy riasztó és észbe kaptam.

Amikor hazaértem a délelőtti műszakból, azonnal lefeküdtem aludni. Este 7-kor ébredtem fel, és mivel az ég pont olyan színű volt, mintha reggel lenne, automatikusan ittam egy kávét, elcsomagoltam az ebédem, és elindultam a munkába. Kb. úgy félúton jöttem rá, hogy mit is művelek.

Egy gyenge pillanatomban betettem a kocsikulcsot a fagyasztóba. Ezután hetekig nem találtam, így új kulcsot kellett csináltatnom. Egy hónappal később találtam meg, amikor húst akartam kivenni a fagyasztóból.

Egyszer, amikor sétáltam, az egyik kezemben a telefonomat tartottam, a másikban pedig egy tölcséres fagylaltot. Hirtelen megcsörrent a telefonom, én pedig reflexből belenyomtam a fülembe a fagyit.

Egy nagy cégnél dolgozom ügyfélszolgálatosként, és egyszer egy hétvégén, amikor az édesanyám hívott otthon, én automatikusan úgy vettem fel neki a telefont, hogy: "Üdvözlöm, XY vagyok és Ön a XY céget hívta, miben segíthetek?"

Újságolvasás közben megpróbáltam félrehúzni az egyik fotót, mintha csak az Instát böngészném.

Egyszer a parkban belerúgtam egy felém tartó labdába, hogy visszapasszoljam a focizó gyerekeknek. Ezzel nem is lett volna semmi probléma, ha éppen nem lett volna kificamodva a bokám.

Egyszer az éjszaka közepén felébredtem, és teljesen automatikusan kikeltem az ágyból, és kimentem a konyhába kávét főzni, ahogyan azt minden reggel teszem. Már csak a kávém szürcsölgetése közben esett le, hogy valójában éjjel 3 óra van. Természetesen ezután már nem tudtam visszaaludni.

Megnéztem az időt a karórámon úgy, hogy volt a kezemben egy nagy pohár üdítő. Természetesen az egészet magamra öntöttem. Mindezt egy pláza kellős közepén.

Felnyitottam a dobozt, amiben a cukrot tartjuk, majd az egészet kiborítottam a kukába, és friss kávét tettem bele. Ezután esett csak le, hogy mit csináltam.

Felsöprögettem a konyhában, majd a kosszal teli lapátot beraktam a hűtőbe. Egy órával később a lányom találta meg, amikor ki akart venni magának egy joghurtot a hűtőből.

Egyik reggel elaludtam, ezért villámgyorsan összekaptam magam, és beültem a kocsimba, hogy munkába induljak. Átszáguldottam a városon, és már kezdtem örülni, hogy időben beérek, amikor is a munkahelyi parkolóba beállva tört rám a felismerés, hogy szombat van.

Nem ő az egyetlen férfi, akinek kikapcsol az agya, ha egy nő beszél hozzá.

Az egyik kezemben a slusszkulcsomat fogtam, a másikban pedig egy pohár turmixot. A kanapéhoz léptem,és rá akartam dobni a kulcsot, de ehelyett a turmixot vágtam le rá lendületből.