A német fizikus, Karl Ernst Abbe volt az első, aki vállalatigazgatóként 1888-ban bevezette a napi 8 órás munkarendet a dolgozók számára a Carl Zeiss optikai gyárban. Akkoriban a 12 és 14 órás munkanap volt a megszokott, így ez nagy engedmény volt a munkások számára, viszont sok időnek kellett még eltelnie, mire az egész világon elterjedt Karl Abbe újítása. Manapság a heti öt napban történő 8 órás munkarend a leginkább megszokott, viszont a megváltozott világunkban már akadnak vele bőven problémák. A 12 órás munkanapokról már nem is beszélve.

1. A 8 órás munkanap a mai világban már teljesen elavult

Az emberek nem véletlenül panaszkodnak arra, hogy munka mellett szinte már semmire nem jut idejük.

Amikor elterjedt a 8 órás munkanap, a munkába járás még nem rabolta el annyi idejüket az embereknek, mint napjainkban. Akkoriban a gyárak közvetlen közelében egész települések jöttek létre, ahol a vállalatok lakást biztosítottak a dolgozóik számára. Így az emberek szinte pillanatok alatt beértek a munkahelyükre. Manapság általában 1-2 órát is igénybe vehet, hogy a nagyvárosokban az emberek eljussanak a munkahelyükre. És ugyanennyi időt hazafelé is. Ez pedig természetesen nem a munkaidőből vonódik le.

Másrészt a 20. század elejéig a nők többsége még otthon a háztartásban dolgozott, manapság már viszont a férj és a feleség is eljár dolgozni a megélhetés érdekében. Így aztán amikor hazaérnek a munkahelyükről, még az otthoni teendőket is el kell végezniük. Jó esetben munkamegosztást alkalmazva, de többnyire még mindig a hölgyek töltenek el több időt a háztartás vezetésével.

2. Egészségtelen a heti ötszöri 8 órás munkanap

Kutatások szerint ha valaki 39 óránál többet dolgozik egy héten, az fizikai és mentális egészségkárosodáshoz vezethet, ugyanis az illetőnek nem marad elég energiája és figyelme saját magára.

Tudósok kimutatták, hogy azoknál az embereknél, akik heti 40 órában dolgoznak, 50%-kal magasabb a magas vérnyomás kialakulásának a kockázata, mint azoknál, akik maximum csak 35 órát dolgoznak egy héten.

3. A hosszabb munkaidő nem feltétlenül eredményez nagyobb produktivitást

A nagy gazdasági világválság idején 1930-ban Will Keith Kellogg gyáriparos úgy határozott, hogy 6 órás munkanapot vezet be a gyárában. Ennek hatására nőtt a dolgozók termelékenysége, az üzemi balesetek száma pedig 41%-al csökkent. Ez annak volt köszönhető, hogy az alkalmazottak ugyan kevesebb időt dolgoztak, de hatékonyabban végezték a munkájukat.

4. Napi 8 órán keresztül nem vagyunk képesek teljes erőbedobással koncentrálni

Manapság sok dolgozó ember esetében már nagyobb a szellemi megterhelés, mint a fizikai. Megfigyelések szerint pedig az emberi agy nem képes napi 4-5 óránál tovább folyamatosan a maximumon teljesíteni. Így aztán a 8 órás munkanap második felére jelentősen legyengül az ember döntéshozatali képessége.

5. A 8 órás munkaidő rossz hatással van az emberek kreativitására

A gazdasági sikerek eléréséhez fontosak a kreatív megoldások és az innováció a vállalatok részéről. Azonban ha a dolgozóik napi 8 órában az asztaluk előtt ülnek és a monitort bámulják, az elég ingerszegény tud lenni. A munka mellett pedig alig marad idejük a kikapcsolódásra, hogy testileg és lelkileg is feltöltődhessenek. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy igazán kreatív gondolatok születhessenek meg az emberek fejében.

6. Eltérő az emberek bioritmusa

Az emberek egy jelentős részének a teljesítőképessége reggel még alacsony szinten üzemel. Ilyen szempontból a 8 órás munkarend hátrányos a termelékenységre nézve, ugyanis ezek az emberek akkor lennének képesek igazán produktívak lenni, ha csak később kezdődne a munkaidő.