Valamennyiünknek vannak olyan tulajdonságai és szokásai, amik a többi ember számára zavaróak lehetnek. Bizonyos esetekben ezek már annyira az életünk részét képezik, hogy általában mi magunk észre sem vesszük egészen addig, amíg a környezetünkben fel nem hívja rá valaki a figyelmünket. Egy másik kategóriába tartoznak azok az emberek, akik egy kicsit sem törődve másokkal, direkt cselekednek úgy, ahogy, holott pontosan tudják, hogy ez a többiek számára mennyire idegesítő.

Ismerős az az embertípus, aki beáll egy hosszú sor mellé, és szépen lassan, észrevétlenül megpróbál befurakodni a sorba?

Az idegeimre megy, amikor valaki félpercenként feltesz egy kérdést filmnézés közben, ahelyett, hogy a filmre figyelne, és akkor ő is értené, hogy mi történik benne.

Vannak azok az autósok, akik még arra sem veszik a fáradtságot, hogy használják az irányjelzőt, amikor kanyarodnak vagy sávot váltanak. Nekik most megmutatjuk, hogy nem is olyan nehéz művelet:

Van egy munkatársam, aki mindenkitől megkérdezi, hogy hogyan telt a hétvégéje, vagy hogy mivel töltötte, de valójában egyáltalán nem is érdekli, és csak azért kérdezi meg, hogy utána a másik is megkérdezze tőle ugyanezt, és végre eldicsekedhessen, hogy neki mennyire jó volt, és hogy (szerinte) milyen "izgalmas" dolgok történtek vele.

Egyes embereknek nem elég egyszer megbizonyosodniuk arról, hogy egy nyilvános WC ajtaja zárva van, ezért még jópárszor erősen megrángatják a kilincset, hogy a bent ülő ember teljesen beparázzon, hogy egy idegen mindjárt rátöri az ajtót.

Vannak azok a türelmetlen emberek, akik nem bírják megvárni, hogy a leszállók szabadon elhagyják a tömegközlekedési eszközt, ezért ahogy kinyílik az ajtó, azonnal elkezdenek feltolakodni szemben az árral.

Már nem először fordul elő velem, hogy valaki leparkol az autóm mögé úgy, hogy én nem tudok kiállni tőle. A hab a tortán, hogy még egy telefonszámot sem képes hagyni a szélvédőn, hogy legalább felhívhassam, hogy elálljon az útból. Legutóbb mindössze fél órát kellett várnom, hogy megérkezzen az autó tulaja...

Van egy ismerősöm, aki mindig három szobával arrébról beszél hozzám, és amikor szólok neki, hogy semmit nem értettem belőle, még ő lesz ideges rám, hogy újra el kell mondania.

A könyvtárból kikölcsönöztem egy krimi regényt, és egy "kedves jóakaró" hagyott benne egy cetlit, amivel már az elején lelőtte a történet lényegét.

Vannak emberek, akiket egyáltalán nem érdekel, hogy rajtuk kívül más vásárlók is tartózkodnak a boltban, és leparkolják a bevásárlókocsijukat az út közepén, amitől aztán senki sem fér el.

A lakótársam rendszeresen benne hagyja a cukortartóban a kanalat kávésan, pedig már nem egyszer szóltam neki miatta.

Nagyon idegesítő tud lenni, amikor valaki beleköt abba, hogy én miért szeretek, vagy éppen nem szeretek bizonyos ételeket. Majd elkezd okoskodni nekem, hogy szerinte mit is kellene ennem, és mit nem.

A 111B jelű parkolóhely az enyém, de a szomszédos parkolóhely tulajdonosa gyakran gondoskodik róla, hogy ne tudjam használni, ugyanis ő így parkol be:

Vannak emberek, akik megállnak egy forgalmas helyen (pl. az ajtóban vagy a járda közepén) beszélgetni és bámészkodni, mit sem törődve azokkal, akik nem tudnak miattuk haladni.

Vannak olyan emberek, akik alkalmatlanok a tömegközlekedésre, ugyanis egyáltalán nincsenek tekintettel arra, hogy másoknak is ugyanolyan joga van haszálni a járművet, mint nekik.

Vannak olyan főnökök, akik rendszeresen megpróbálják elrontani a beosztottak jól megérdemelt pihenését. Valahogy így lehet humorral kezelni:

Van olyan embertípus, akire ha rászólsz, hogy valamit nem jól csinál, vagy éppen nem ad bele eleget, akkor eljátssza, hogy ő igazán próbálkozik, csak sajnos ennyire esetlen és szerencsétlen. Ezzel eléri, hogy megsajnáld és megcsináld helyette, ő pedig röhög a markában, és tovább folytatja a lazsálást.