Egy kellemetlenkedő anyós, aki mindenbe beleüti az orrát és generálja a feszültséget, az roppantul meg tudja keseríteni a menye vagy a veje mindennapjait. És hát valljuk be, az ilyen típusú anyósoknak néha ez a (nem is annyira palástolt) céljuk. Nem képesek elfogadni, hogy a gyerekük felnőtt és kirepült a fészekből. Ezért aztán úgy tekintenek a menyükre vagy a vejükre, mintha az egy betolakdodó lenne, és elragadta volna tőlük a szeretett gyereküket.

Mi azért bízunk benne, hogy azok az anyósok vannak többségben, akik szívélyesen fogadják be a családba a gyerekük választottját, de ez a cikk nem róluk szól.

Amikor meglátogatjuk az anyósomat, ő minden alkalommal túrós palacsintát készít, pedig tudja, hogy utálom a túrót. Ennek ellenére mindig úgy tesz, mint aki amnéziás:

- Te nem szereted a túrót? De válogatós vagy! Bezzeg az én gyerekeim mindent megesznek. Ha nem kell a túrós palacsintám, akkor menj, és főzz valamit magadnak!

A munkából hazaérve egyre többször vettem észre, hogy a cuccaink nincsenek a megszokott helyükön, és a WC-ben is gyakran terjeng olyan szag, mintha valaki használta volna napközben. Rákérdeztem a feleségemnél, de nem ő volt az.

Egyszer aztán korábban értem haza, és arra léptem be a konyhába, hogy az anyósom éppen a hűtőnkben turkál.

Kiderült, hogy titokban lemásolta a lakásunk kulcsait, és amíg mi dolgoztunk, ő rendszeresen eljárt hozzánk kutakodni.

Az anyósom minden este 21 órakor felhív minket megkérdezni, hogy otthon vagyunk-e, mert nem szeretné, ha a 35 éves fia ilyen későn még kint mászkálna, ugyanis az utcák tele vannak veszélyes bűnözőkkel.

Logopédus vagyok, és miután eljövök a munkahelyemről, délután 16 órától még magánórákat is szoktam tartani. Amikor hazaérek, az órák kezdete előtt gyorsan megszoktam mosni a fogam, hiszen logopédusként a reggeli fogmosás után azért rám fér egy kis frissítés.

Az anyósom ezt észrevette egyszer, és elpanaszolta a férjemnek, hogy én biztosan más férfiakkal találkozgatok, ugyanis egy normális nő máskülönben nem mosna fogat napközben.

Az anyósom folyton nyaggat, hogy hordjam az ő 100 éves, ódivatú és molyrágta ruháit, ha pedig nemet mondok, akkor vérig sértődik.

A feleségem megkérte az anyját, hogy amíg 3 napra elutazunk nyaralni, addig jöjjön át hozzánk megetetni a macskánkat. Amikor hazaértünk, azt láttuk, hogy az anyósom átrendezte az egész lakást, továbbá lecserélte a zuhanyfüggönyt, az ágyneműt és a képeket a falon. Amikor kérdőre vontuk, azt mondta hogy inkább meg kellene köszönnünk, hogy sokkal otthonosabbá varázsolta a lakásunkat.

A házasságom elején az anyósom közölte velem, nagyon figyeljek oda az ő fiára, hogy mindig viseljen pólót, különben kihűl a gyomra.

Az anyósom megházasodott a közelmúltban. Azt tudni kell róla, hogy egy nagyon zsugori asszony.

Ennek megfelelően meghívóra sem költött az esküvő előtt, helyette mindenkit üzenetben hívott meg a jeles eseményre.

Kitalálta, hogy a lagzira én és a férjem készítsük el az ételeket 65 személyre. Mondtuk neki, hogy ez két ember számára kivitelezhetetlen, mire azt válaszolta, hogy csináljuk meg előre az ételeket, aztán fagyasszuk le, az esküvő napján pedig majd csak fel kell melegíteni.

Aztán rájött, hogy nincs elég széke, asztala, tányérja és pohara a lagzira, ezért elkezdte kérdezgetni a meghívott vendégeket, hogy ki-mit tudna magával hozni.

A nagy napon megkért minket, hogy a lagzi után maradjunk ott összetakarítani, mert ő és a férje másnap reggel már indulnak is a nászútra, és ezért szeretnének korán lefeküdni aludni.

Az anyósomtól kaptam egy szép tollat, amibe a "Kitti" név volt belegravírozva. Az apró bökkenő csak az, hogy engem Krisztinek hívnak. 10 éve vagyunk házasok az ő fiával.

A férjemmel sokáig nem lehetett gyerekünk. Amikor végre összejött, mindenannyian nagyon boldogok voltunk, kivéve az anyósomat. Elkezdte mantrázni a férjemnek, hogy biztosan nem is az övé a gyerek, és hagyjon el engem. A férjem szerencsére nem esett a fejére, és azt mondta neki, hogy minden kapcsolatot megszakít vele, ha nem fejezi be az áskálódást.

Már több mint egy hete rohadt egy fej káposzta a konyhában, de az anyósom nem engedte kidobni. Amikor már a leve is folyt, és elviselhetetlen bűz terjengett a konyhában, én mégis megtettem. Természetesen megsértődött és nekem esett, hogy én hogy merészeltem kidobni azt a káposztát, amiből ő még főzni akart.

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, az első szűrésig még nem szerettük volna elmondani az ismerőseinknek. Csak a szüleinknek árultuk el, de megkértük őket, hogy tartsák titokban. Az anyósom miután megtudta, azonnal világgá kürtölte mindenkinek a közösségi oldalakon.

Amikor szóvá tettük neki, még ő sértődött meg ránk, és azt mondta, hogy mi meg akarjuk őt fosztani a nagymamai örömöktől.

Már 3 éve élek a férjemmel, de az anyósom még mindig nem fogadta el. Amikor kettesben vagyunk, gyakran hangoztatja nekem, hogy mennyire szép és okos a férjem volt felesége. A minap odáig ment, hogy felhívatta a férjemet az előző feleségével abban a reményben, hogy hátha újra összejönnek.

18 éves voltam, amikor a férjemmel összeházasodtunk, és az esküvő után a szüleihez költöztünk. Szinte azonnal feltűnt, hogy valami nem stimmel az anyósommal. Észrevettem, hogy rendszeresen kutakodik a szekrényemben lévő ruhák között. Állandóan kémkedett és hallgatózott utánam. Amikor látta, hogy főzök valamit a férjemnek, ő azonnal kiment a nyári konyhába, hogy elkészítse a fia kedvenc ételeit, csak azért, hogy versenyezzen velem a szeretetéért.

Egy idő után betelt a pohár, ezért elköltöztünk tőle a férjemmel, de az anyósom nem tudott az ő pici fia nélkül élni. Hívogatta és sírt neki a telefonban, ezért a férjem munka után először mindig hozzá ment, és csak utána jött haza.

Amikor már 7 hónapos terhes voltam, az anyósom telebeszélte a férjem fejét, hogy nem is tőle van a gyerek, ő pedig elhitte neki. Ekkor jött el az a pont, hogy elhagytam.

A kislányom azóta már 2 éves, én pedig újraházasodtam egy remek férfival.

Az első férjem a válásunk óta egyedül van, és az anyjával él.

Az anyósom egy használtnak tűnő 41-es méretű szandált adott nekem a születésnapomra. Az én lábam viszont 38-as, és mint később kiderült, a szandált ő hordta egy ideig, csak túl kényelmetlen volt, ezért inkább nekem ajándékozta.