A gyerekek észjárásával néha még a felnőtteknek is nehéz lépést tartani. Előfordul, hogy ami a gyerekek számára teljesen logikus és egyértelmű, az a felnőttek számára egyáltalán nem. De ez számos esetben fordítva is igaz. És ráadásul ehhez még hozzá jön az is, hogy néha olyan dumákat vágnak be a semmiből, amin a szülők csak pislognak, és hirtelen szóhóz sem jutnak a megilletődöttségtől. A felnőttek élete nem csak játék, és mese a gyerekek mellett. És ez szintén igaz fordítva is.

A feleségemmel a konyhában voltunk,és meghallottuk, hogy a fürdőszobában folyik a víz. Amikor odamentem, azt láttam, hogy a 3 éves kisfiam nagyon törölget valamit egy törölközővel.

Megkérdeztem tőle:

- Minden rendben, kisfiam?

Mire ő:

- Persze apu, csak megmostam a telefonodat.

Tegnap este, amikor a 4 éves kisfiamat lefektettem aludni, megöleltem és megpusziltam, majd azt mondtam neki:

- Nagyon szeretlek!

Erre ő:

- Kösz, majd holnap találkozunk.

Tegnap az óvodában a gyerekek dicsekedtek egymásnak, hogy ki-merre volt a nyáron:

- Én Görögországban voltam!

- Én a nagymamánál vidéken!

- Én Amerikában voltam!

A lányom:

- Én a trambulinon voltam.

A gyermekem rajzolás közben kiöntötte a ivólét az asztalra. Ezután félbetépte a rajzot, ledobta a padlóra, majd beszaladt a szobájába sírva. Én feltöröltem utána a kiborult üdítőt, és kidobtam a kukába az elázott, összetépett rajzot. Amikor a kisfiam ezt meglátta, és felháborodva kért számon:

- Anya, miért dobtad ki a rajzomat?!

A minap a 4 éves kisfiam két tubus fogkrémet nyomott a mosdókagylóba pusztán azért, hogy kiderítse, mennyi fogkrém kell ahhoz, hogy teljesen eltömődjön a lefolyó.

Úszómesterként dolgozom, és a minap szem- és fültanúja voltam egy jelenetnek, ahol egy kislány azt mondta egy kisfiúnak:

- Nem lehetünk együtt, mert neked már van telefonod, nekem meg nincs.

A fiú erre azt válaszolta:

- Semmi sem akadályozhatja meg, hogy veled legyek!

Majd fogta, és bedobta a telefonját a medencébe.

Ma láttam, ahogy egy apuka segített a kisfiának labirintust rajzolni a játszótéren a homokba. A fia megköszönte, mire az apuka:

-Nincs mit fiam. Én is szeretem a labirintusokat, olyan vagyok, mint te!

Erre a fiú:

- Nem-nem, én inkább anyára hasonlítok.

Egyik nap a kisfiamért mentem az óvodába, és láttam, hogy épp egy kislánnyal játszik.

Lány: "Játsszunk esküvőset!"

Fiam: "Oké! Hozzám jössz feleségül?"

Lány némi gondolkodás után: "Nem."

Hát nem volt hosszú játék.

Buszon utaztam az unokaöcsémmel, aki eléggé hiperaktív, és sokat beszél:

- Hallod? Te nem tudod, hogy anyu melyik kórházban született?

- Nem.

Fél perc múlva:

- Te mivel robbantanál fel egy disznót a Minecraftban?

- Dinamittal.

20 másodperc múlva:

- Megszámoljuk a taxikat? Akinek többet sikerül, az nyer.

- Oké.

Egy perc múlva:

- Áh, túl kevés a taxi, számoljuk inkább a BMW-ket és a Merciket.

Erre én:

- Játszunk inkább azt, hogy ki tud tovább csendben maradni. Aki megszólal vagy nevet, az veszít.

Fél perccel később:

- Na, nyertem már?

Találkoztam az egyik ismerősömmel az utcán, akivel vele volt az 5 éves kisfia. Kezet fogtam vele. A srác Leóként mutatta be magát, szóval búcsúzáskor csak ennyit mondtam:

- Viszlát, Leó!

Erre ő meghúzta a kezem és azt mondta:

- A nevem igazábból nem Leó, csak vad vagyok, mint egy oroszlán!

Tegnap a fiam megkapta a régi telefonomat, de egy nap alatt sikerült is elhagynia. Aztán este egy gyerek hang hívott engem a telefonról:

- Halló, a parkban találtam ezt a telefont. Gyere az "xy" címre, és visszaadom.

Odamentem, és egy 10-11 éves fiú várt rám, hogy visszaadja a telefont. Jutalmul egy kis pénzt akartam adni neki, és amikor átnyújtottam neki, ezt válaszolta:

- Csak ennyi?!

A kislányomból minden bizonnyal bankigazgató vagy politikus lesz. Még csak 6 éves, de már saját valutát vezetett be otthon, amit játékokra és édességekre tud váltani. Ráadásul minden nap adót szed tőlünk, amit aztán további édességekre vált. De nem állt meg itt, ugyanis már az óvodában is elkezdett terjeszkedni.

A kislányom elmesélte nekem, hogy eddig Dávidka volt a barátja, de már inkább Petit szereti.

Megkérdeztem tőle:

- Miért, mi volt a baj Dáviddal?

A kislányom válasza:

- Dávid cuki, de Peti okosabb és mindent tud. Dávidtól bármit is kérdezek, mindenre azt válaszolja, hogy nem tudja.

Én:

- Szóval úgy gondolod, hogy az ész fontosabb, mint a külső?

Lányom:

- Tudod apu, nem muszáj szépnek lenni. Lehetünk mi bármennyire szépek, valaki úgyis mindig szebb lesz nálunk. De az nem árt, ha okosak vagyunk, mert akkor például nem felejtjük el majd egymás születésnapját, vagy azt, hogy reggel korán felkeljünk megsétáltatni a kutyánkat.

A lányom még csak 6 éves.

Ma a kislányommal sétáltunk, amikor összefutottunk a volt férjemmel és az új barátnőjével. A lányom büszkén azt mondta neki: "Ez az anyám!", majd megveregette a mellemet, és hozzátette: "És ez az anyám mellkasa."

A 3 éves kisfiam megkérdezte, hogy mennyi ideig kell még szót fogadnia nekem. Rávágtam, hogy egész életében, mire rám nézett és azt mondta:

- Hát maximum a te életed végéig.