A Családi kör Arany János egyik legismertebb verse, amely egy család estéjét mutatja be a 19. század közepén. Nos, azóta jelentősen megváltozott a világ, és ezáltal az életünk is, így egy ismeretlen szerző úgy döntött, hogy megírja a vers mai modern változatát, és pluszt csavarként egy átlagos család reggelébe nyerhetünk betekintést.

Reggel van, reggel van, mindenki ideges

Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres.

Feketés csészével boglya fejű asszony,

Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon.

Mintha szélből volna a nagylánynak lába,

Sebesen bevonul a fürdőszobába.

Hosszú perceken át pingálja a szemét,

Testvéröccse ordít: - Gyere ki, te szmét!

Konyha melegében jó pirítós mellett

Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet.

Min vigyorog mama? - kérdezi a veje,

Csupa borotvahab összevagdalt feje.

Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,

Most írja a leckét - na még csak ez kellett.

Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,

Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.

Mire a rádió mondja a hét tizet,

Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet.

Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,

Férje jeges vízben sziszegve mos fogat.

A nagylánynak immár fél keze kabátban,

A másikban pöttyös kakaós pohár van.

Le is önti rögvest frissen mosott blúzát,

S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.

Az utcáról szalad vissza a ház ura,

Lábán cipő helyett megszokott papucsa.

A reggel számára eléri a csúcsát,

A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát.

Reggel van, reggel van, ideges mindenki,

Az asszony is elment nincs már otthon senki,

Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,

És a WC-tartály sistereg egy picit...