A hölgy utólag már nyilván nem bánja, hogy nem úgy sült az első "majdnem" esküvője, ahogyan azt kislány korában elképzelte.

Az esküvőnk napján megtudtam, hogy a leendő férjem félrelépett a legénybúcsúján. Kiborultam, ezért menyasszonyi ruhában, zokogva rohantam le a metróba, ahol nyilván mindenki engem bámult, és mutogatott rám. Ekkor hirtelen odalépett hozzám egy fickó, és megpróbált felvidítani. A következő megállónál megfogta a kezem, leszállt velem a metróról és úgy csinált, mintha ő lenne a vőlegényem, hogy ne legyen annyira kellemetlen számomra a szituáció. Nos, olyan jól játszotta a vőlegény szerepét, hogy azóta már ténylegesen ő a férjem, és a gyermekeim apja.