A bevezető folytatását a 12. helyen találod, de nem érdemes kihagyni a többit sem.

(1) A feleség által újraértelmezett rakott krumpli lehet nem nyeri majd el annyira férj tetszését.

(2) Én: Drága szomszéd, egy kicsit másnapos vagyok, és szeretnék egy jót aludni, de a kutyádtól nem tudok, mert már vagy egy órája folyamatosan ugat. Nem tudnád valahogy elhallgattatni végre?!

Szomszéd: Hát talán ha kimásznál a kutya óljából, akkor megoldódna a probléma.

(3) Van, amit nem lehet elég korán elkezdeni. Mondjuk a karácsonyi készülődés az szerintünk pont nem ilyen, de hát kinek mi.

(4) Rájöttem, hogy teljesen felesleges az összeszereléssel bajlódni, hiszen a célnak így is tökéletesen megfelel.

(5) Az édesanyám, amikor azt látja, hogy még meg sem kóstoltam a húslevest, de már a sóért nyúlok:

(6) Az egyik osztálytársam megtalálta a módját, hogy hogyan aludhat az órán anélkül, hogy a tanár észrevenné.

(7) Lány: Otthon felejtettem a pénztárcámat...

Én: Ijjj, hát az bizony elég kellemetlen.

(8) Azonnal libabőrös leszek, ha belegondolok, hogy minden egy "Megadod a számodat?"-tal kezdődött, ma pedig már itt ülünk a bíróságon, és egymás ellen tanúskodunk.

(9) Egyetlen lépésre vagyok a meggazdagodástól: már csak pénz kellene hozzá!

(10) Barátnőm: Lehet, hogy most váratlanul fog érni téged, amit mondok, de a kapcsolatunknak vége.

Én: Mi van a kapcsolatunkkal? Vége.

(11) Én az állásinterjún: Szeretek csapatban dolgozni, és nagyon barátságos vagyok az emberekkel.

Szintén én, amikor reggel az egyik munkatársam hozzám szól:

(12) Az anyuka csak szerette volna kideríteni, hogy ki is a fia újdonsült barátnője, de nem sikerült közelebb kerülnie a megfejtéshez.

(13) Feleség: Muszáj félpercenként ásítoznod, miközben hozzád beszélek?!

Férj: Nem ásítozok, csak meg akartam szólalni...