(14) A feleség késő estig kimarad a kollégáival, majd pedig becsípve megy haza. A férj egy hangos puffanás zajára riad fel álmából:

- Nyuszikám, mi borult fel?

Csönd... majd aztán a feleség halkan megszólal:

- Csak a kabátom, életem.

- Nyuszikám, na de ekkora zajjal?

- A te nyuszikád nem tudott időben kibújni belőle.

(13) Ki-ki a maga módjánm és a lehetőségeihez mérten próbál tenni valamit a jó ügy érdekében.

(12) Ma láttam egy embert az utcán, aki a macskájával beszélgetett. Szegény azt hitte, hogy a macska érti, amit mond neki. Amikor hazajöttem, elmeséltem a kutyámnak, és mindketten dőltünk a röhögéstől.

(11) Ismerős: Na és hogy vagytok a pasiddal?

Én: Már nem a pasim többé...

Ismerős: Nem is baj, eléggé egy kiállhatatlan alak volt.

Én: Már a férjem.

(10) Valaki: Már minden ismerősöd megházasodott, van gyereke, saját háza, kocsija. Te hogy állsz ezzel?

Én: Van egy kakaós csigám, de sajnos valaki kiette a közepét...

(9) Az autók, amiknek minden nő örül:

(8) Főbérlő: Tisztázzuk már az elején, hogy kutya, macska nem hozható.

Albérlő: Rendben, semmi probléma.

(7) Én: Nem értem, hogy miért fáj folyton a hátam!

Szintén én alvás közben:

(6) Nem minden ember arra született, hogy főzzön. Én személy szerint például arra születtem, hogy beszélgessek azzal, aki főz.

(5) Istvánkában egyre erősebb az az érzés, hogy az anyukája nem fog visszamenni érte:

(4) Amikor semmit nem tanulok a dogára, ezért minden kérdésre lemásolom a választ a padtársamról, és aztán jobb jegyet kapok rá, mint ő:

(3) Amit az elviteles mekis krumpli lát, miközben hazafelé vezetek:

(2) Doki: A páciens stabil.

Én (páciens): Kösz tesóm, én is adlak.

(1) Én: Nem kedvelem azokat a szülőket, akik túlságosan elkényeztetik a gyereküket!

Szintén én a kutyámmal: