A falusi nénit beidézik tanúnak egy bírósági tárgyalásra. Az ügyész odalép hozzá, és megkérdezi:

- Szabó néni, ismer engem?

Mire az idős asszony:

- Mint a rossz pénzt! Már kicsi korod óta ismerlek, és mondhatom, nagyot csalódtam benned. Hazudsz, mint a vízfolyás az embereknek, még a saját feleségednek is. Nagy embernek képzeled magad, mióta ügyész lettél, pedig annyi eszed sincs, mint egy zsák krumplinak. Csak a befolyásos nagybátyádnak köszönheted, hogy ilyen magasra jutottál. Szóval igen, jól ismerem.

Az ügyész először köpni-nyelni nem tud, majd összeszedi magát egy kicsit, és a terem másik végébe mutatva megkérdezi:

- Szabó néni, és a védőügyvéd urat ismeri?

- Jaj, hát hogyne! Őt is gyerekkora óta ismerem. Egy jellemtelen alak, aki még a saját anyját is képes lenne eladni. Van egy jóravaló felesége, de egyáltalán nem becsüli szegényt. Kicsapongó életet él a háta mögött.

Az ügyvéd úgy elvörösödik, mint akit leforráztak. A bíró erre magához inti az ügyészt és az ügyvédet, és suttogva mondja nekik:

- Ha valamelyikük meg meri kérdezni a vénasszonytól, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönbe csukatom!