A párunk szüleivel történő első találkozás és megismerkedés meghatározó tud lenni a kapcsolat jövője szempontjából. Ha sikerül jó benyomást tennünk a szülőkre, akkor utána zöld utat kapunk tőlük, ellenkező esetben viszont finoman szólva sem könnyítik meg a kapcsolat kiteljesedését.

Hirdetés

(1) A barátnőm áthívott magához, mert nem voltak otthon a szülei. Egyszer csak rám jött a szapora, ezért kimentem a mosdóba, ám az ajtót nem zártam kulcsra. Mialatt a WC-n ültem, hirtelen kinyílt az ajtó, és ott állt velem szemben a barátnőm két méter magas, kigyúrt édesapja. Én meg összekuporodva, zavartan ültem a WC-n, és csak annyit tudtam mondani, hogy "Üdvözlöm, a lánya barátja vagyok! Örülök, hogy megismerhetem." Majd pedig automatikusan nyújtottam a kezemet felé, mire ő: "Erre még visszatérünk, ha végeztél a dolgoddal, és kezet mostál." Ezután pedig visszazárta rám az ajtót. Hát nem indult a legszerencsésebb módon a megismerkedésünk.

Hirdetés

(2) A szüleimnek van egy macskája, aki nagyon megválogatja, hogy kiket enged közel magához. Amikor a barátomat bemutattam a szüleimnek, a macska odalépett hozzá, és elkezdte gyanakvóan szagolgatni. A szüleim viccesen meg is jegyezték, hogy "na most eldől, hogy befogadunk-e a családba", mire a macska a következő pillanatban lehányta a barátom lábát, majd elsétált, mint aki jól végezte dolgát.

(3) Miután összeköltöztünk a barátommal, elérkezettnek láttam az időt, hogy megismerjem a szüleit, ezért áthívtuk őket vacsorára. A megbeszélt időpontnál fél órával hamarabb megcsörrent a csengő. A barátom még éppen zuhanyzott, ezért én nyitottam ajtót. Egy nő és egy férfi állt előttem, akik minősíthetetlen hangnemben nekem álltak, hogy ők az új alsó szomszédok, és eláztattam őket. Mondtam nekik, hogy nyugodjanak meg, leellenőrzöm, hogy szivárog-e nálunk valahol a víz, de ők ennek ellenére is folytatták az ordibálást, ezért mondtam nekik, hogy húzzanak a ..., és rájuk csaptam az ajtót. Ezután újra csengettek, és amikor néhány mély lélegzetvétel után kinyitottam az ajtót, nevetve közölték velem, hogy ők valójában a barátom szülei és csak megakartak tréfálni. Hát fura humoruk van...

Hirdetés

(4) A barátom szüleinél ebédeltem, és annyira izgultam, hogy figyelmetlenségből mustárt tettem a fánkra. Már csak akkor érzékeltem a baklövésemet, amikor beleharaptam, és reflexből egy rágás után kiköptem a falatot. Az anyósom erre eltorzult arccal így szólt hozzám: "Senkinek nem volt még panasza a fánkomra." Nem győztem utána magyarázkodni, hogy nem a fánkkal volt a probléma.

(5) Amikor először találkoztam a barátnőm szüleivel, kiderült, hogy a húga is akkor este mutatja be a barátját nekik. A srác motorral érkezett, és végig faragatlanul viselkedett a vacsora alatt, így én igazi főnyereménynek tűntem mellette. Az este végén a barátnőm elárulta, hogy a srác valójában csak egy ismerőse a húgának, és megkérték, hogy játssza el a unszimpatikus barát szerepét, hogy én jó színben tűnhessek fel a szigorú szüleik előtt. Nos, a tervük tökéletesen működött.

Hirdetés

(6) Egyik hétvégén a barátom szülei meghívtak ebédre, hogy megismerhessenek engem. Az asztalnál ülve a barátom édesapja elkérte a mellettem lévő salátástálat, hogy szedhessen belőle, de annyira remegett a kezem az idegességtől, hogy elejtettem, és a saláta kiborult az asztalra. A barátom apja csak annyit mondott, hogy nyugodtan hagyhattam volna a tálban is, de neki így is jó. Aztán pedig nevetve elkezdte az asztalról eszegetni a salátát. Azzal, hogy ilyen lazán kezelte a helyzetet, nekem is elmúlt az idegességem, és végül sikerült jó benyomást tennem rájuk.

Hirdetés

(7) Amikor bemutattam a barátomat a szüleimnek, az apám kétségbeesett arccal rám nézett, és félrehívott, hogy el kell mondania nekem valamit. Elmesélte, hogy fiatalon született egy fia, de soha nem tartotta vele a kapcsolatot, mert az anyja nem engedte. Majd pedig bevallotta, hogy az új barátom ez a fiú. Teljesen lefehéredtem, és majdnem elájultam, mire az apám közölte, hogy csak viccelt. Napokig nem szóltam hozzá a történtek után.

Hirdetés

(8) A barátom átjött hozzánk vacsorára, és az apám egész este izzasztotta őt a kérdéseivel. A barátom állta a sarat, de érezte, hogy az apám ennek ellenére sem igazán szimpatizál vele. Amikor már későre járt, a barátom udvariasan elköszönt a szüleimtől és megindult az ajtó felé. Eközben a kutyánk odaszaladt az apámhoz és ráült a lábára. Az apám erre elkiáltotta magát, hogy "Húzz már el innen!". A barátom persze azt hitte, hogy ezt neki mondta, és visszafordult az apám felé, majd így szólt: "Jó-jó, hát látja, hogy már megyek." Végül aztán olyan jót nevettek mindketten ezen a félreértésen, hogy azóta is jó barátok.

Hirdetés