Nem éppen elegáns cselekedet, ha valaki bosszút forral az őt ért sérelmekért és kellemetlenségekért, de az íze azért ennek ellenére is édes tud lenni. És ha az embernek lehetősége nyílik rá, hogy megízlelhesse, akkor még észérvekkel is nehezen tudja magát meggyőzni arról, hogy ne éljen vele. Ráadásul ha az illető esetleg a későbbiekre nézve még tanul is belőle valamit, és legközelebb kétszer is meggondolja, hogy elkövet-e hasonlót, akkor talán még valami pozitívuma is volt a visszavágásnak.

• A suliba minden nap szendvicset vittem magammal tízóraira. Egyik alkalommal, amikor kimentem megmosni a kezem kajálás előtt, mire visszaértem, már csak a hűlt helyét találtam az asztalomon a szendvicsemnek. Az egyik folyton hencegő osztálytársammal nem voltam túl jóban, ezért azonnal rá gyanakodtam, de letagadta, hogy ő tette volna.

Másnap ismét megtörtént a dolog, ezért kieszeltem, hogy a következő napi szendvicsembe csípős paprikát szórok, hogy lebuktassam a tettest.

Bejött a tervem, ugyanis amikor a kézmosásból tartottam vissza a terembe, az osztálytársam, akire gyanakodtam, vörös fejjel és jajveszékelve rohant a mosdó irányába..

• A pénztárnál álltam sorban egy boltban, ahol egy kezdő lány volt a kasszás, ám mivel bizonytalan volt még és dadogott is, ezért egy kicsit lassabban haladt a sor. A mögöttem álló férfi a tinédzser fiával elkezdett hangosan elégedetlenkedni és panaszkodni, hogy ők sietnének, majd pedig a pénztáros lány dadogásán gúnyolódtak.

Nagyon felhúztam magam rajtuk, ezért amikor rám került a sor a pénztárnál, és a lány megkérdezte, hogy szeretnék-e hűségkártyát igényelni, én igennel válaszoltam, és megkértem a lányt, hogy részletesen mondjon el minden tudnivalót róla, közben pedig többször is visszakérdeztem, pedig igazából egyáltalán nem is érdekelt az egész.

Úgy 5 perc elteltével a mögöttem áll férfi és a fia nem bírta tovább idegekkel, és vásárlás nélkül elviharzottak a boltból.

• Egy kávézóban ültem, ahol egy huszonéves fiatalokból álló társaság foglalt helyet mellettem, akik nagyon hangosak voltak, és gorombán viselkedtek a pincérekkel meg a többi vendéggel is. Meghallottam, hogy egy új startup vállalkozás alapításáról diskurálnak, és üdvrivalgásban törtek ki, hogy végre kitalálták a tökéletes nevet a cégüknek. Én erre felmentem a netre a telefonomról, és gyorsan lefoglaltam előlük a cégük nevével megegyező webcímet.

• Egy egyetem mellett sétáltam el, amikor megláttam, hogy egy fickó épp beszáll a kocsijába, miközben egy pohár kávét ottfelejtett az autója tetején. Odakiabáltam neki, hogy figyelmeztessem:

- Hé, ember...

Erre ő (meg sem várva, hogy folytassam):

- Talán professzor úr!

És azzal magára is zárta a kocsiajtót. Ezután végignéztem, ahogyan elkezd tolatni és a kávé beteríti a szélvédőjét. Ezt követően még összetalálkozott a tekintetünk, mire én vigyorogva széttártam a kezemet, ő pedig teljesen elvörösödött és gyorsan elhajtott.

• Az édesanyám tanárként dolgozik, és egyszer azt adta feladatul a diákjainak, hogy alakítsanak csoportokat, és találjanak ki egy szituációs párbeszédet, amit majd később egy órán elő is kell adniuk. Amikor aztán az egyik fiúkból álló csoportra került volna a sor, azt mondták, hogy ők már egy korábbi órán előadták, csak az édesanyám biztosan nem figyelt és nem emlékszik rá.

Az anyám annyiban hagyta a dolgot, majd pedig a következő órán bocsánatot kért a fiúktól a "feledékenységéért", és elmondta nekik, hogy otthon megtalálta a jegyzetét, amit a korábbi előadásukról készített, és azt írta fel magának, hogy a párbeszédük hemzsegett a súlyos nyelvtani hibáktól. Így aztán kénytelen rá egyest adni nekik.

A srácok a saját csapdájukba estek, és nem maradt más választásuk, mint hogy elfogadják az elégtelent.

• Egyik este elvittem étterembe a feleségemet, és amikor hosszú várakozás után végre felszabadult egy parkolóhely, bevágott elém egy kabrió, ami fiatal lányokkal volt tele. Dühösen lehúztam az ablakot, és odakiabáltam nekik, hogy ezt mégis hogy képzelik, mire röhögcsélve sértegetni és mutogatni kezdtek. Amikor sikerült leparkolnom egy másik helyre és bementünk az étterembe, a lányok is ott voltak, akik már nagyban koktélozgattak. Az egész étterem tőlük zengett.

Miután megvacsoráztunk, megkértem a pincért némi plusz borravalóért cserébe, hogy a távozásunk után menjen oda lányokhoz, és mondja meg nekik, hogy most hívta valaki az éttermet, és azt üzeni, hogy megkarcolta az autójukat, és jobban teszik, ha máskor nem vágnak be mások elé.

A parkolóban az autónkból néztük végig, ahogy a lányok sikoltozva kirohannak az autójukhoz, és hívják a rendőrséget. A kiérkezett rendőrök természetesen nem találtak sérülést az autójukon, viszont felfigyeltek rá, hogy lányok már nagyon nem szomjasak, ezért a környéken maradtak arra az esetre, ha lányok még ilyen állapotban is megpróbálnának hazavezetni.

10 perccel később a lányok már autóba is ültek, és ahogy elindultak, a rendőrök a nyomukba eredtek és megállították őket szondáztatni.

• A postán egy idős néni bélyeget vásárolt. A pénztáros flegmán kidobta a pultra a bélyeget, ami azzal a lendülettel le is esett a földre. A pénztáros nem kért bocsánatot és a néni sem szólt semmit, csak lehajolt a bélyegért, az árát pedig letette a földre. Ezután ránézett a pénztárosra, és azt mondta, hogy "Köszönöm szépen!", majd pedig elegánsan elsétált.