A szülőknek mondjuk nem minden esetben őszinte a mosolyuk a gyerekük egy-egy megszólalása hallatán, de mi attól még jól szórakozunk rajtuk.

1. Lefekvés még előtt bekentem az arcomat regeneráló krémmel, mire a kisfiam megkérdezte tőlem:

- Miért kened azt az izét az arcodra?

- Mert szebb leszek tőle.

Ezután benyúltam a fiókba, és elővettem egy kendőt, hogy letöröljem az arcomról a felesleges krémet. A kisfiam ekkor újra megszólalt:

- Mi a baj, anyu? Máris feladtad?

2. A kisfiam: Anya, holnaptól jól fogok viselkedni.

Én: És ma?

A kisfiam: Mára már más terveim vannak.

3. A 4 éves kisfiam ma büszkén bejelentette otthon, hogy barátnője van. Megkérdeztem tőle, hogy ki az, mire azt válaszolta, hogy egy nála idősebb lány, aki szemüveget hord és közel lakik az óvodához. Ezután azt is megkérdeztem, hogy hogy hívják, mire ő: "Azt nem tudom, de az úgysem fontos."

4. Nyelvtan órán megkérdeztem az egyik kisdiáktól:

- Milyen időben vannak ezek az igék: "én fázom, te fázol, ő fázik."

Erre ő kapásból:

- Hideg időben.

5. A 9 éves kisfiam okozott némi zűrt az iskolában a minap. Az osztályfőnökétől kaptam egy telefonhívást napközben, hogy a gyermekem a nagyszünetben lazán előkapott a táskájából egy kenyérpirítót és különböző szendvics hozzávalókat, majd pedig elkezdett ebédet készíteni magának és az osztálytársainak. Amikor az osztályfőnök számonkérte, hogy mégis mit csinál, azt válaszolta, hogy a menzás kaja ehetetlen, ezért inkább ő készít ebédet mindenkinek. Az osztályfőnöke ezután rám is berágott, ugyanis nem bírtam visszatartani a nevetést, amikor ezt elmesélte nekem.