Ha beírás kerül az ellenőrzőbe, az nem túl vidító, de azért van kivétel. Persze, egy szülő számára nem éppen szívderítő, ha a gyermeke egy tanári beírással gazdagodik az iskolában, viszont bizonyos esetekben haragudni sem tud ezért. Előfordul ugyanis, hogy a tanár akármennyire is próbál szigorú lenni, a szülők nem tudják komolyan venni a beírást. Ez adódhat a megfogalmazás módjából, a tanár túlzó szigorúságából, vagy éppen a szülő laza hozzáállásából is. Ilyenkor pedig a szülők sem maradnak adósok egy-egy szórakoztató válaszüzenettel.

Tanár: Tisztelt szülő! Gyermeke az óra alatt a padon lévő kiflimorzsákat eszegette.

Szülő: Tisztelt tanár úr! A gyermekem vacsora után a konyhaasztalon lévő kenyérmorzsákat felszedegette, és jóízűen elfogyasztotta.

Tanár: Ezt miért írta be?

Szülő: Ugyanazért, amiért maga.

Tisztelt szülő! Nem elég, hogy fia a szünetekben állandóan krétacsatázik az osztálytársaival, ráadásul mindig veszít.

Tanár: Tisztelt szülő! Katika nem tud olvasni.

Szülő: Tisztelt tanárnő! Ha tudna, akkor nem járatnám iskolába.

Tanár: Kedves szülő! Peti az ebédlőben kézzel evett evőeszköz helyett.

Szülő: Tisztelt tanárnő! Köszönöm a tájékoztatást, már tanítjuk lábbal étkezni is.

Tisztelt szülő! Fia a pad sarkával jéghokisat játszott a teremben, miközben MÁV bemondásokat ismételgetett, melyekben a rólam elnevezett szerelvény közeledtére figyelmeztetett.

Tanár: Tisztelt Szülő! A lánya irodalomórán vihogott.

Szülő: Megdorgáltam, és akkor is vihogott.

Tanár: Fia az órán szöllőt (így leírva) evett.

Szülő: Kedves tanárnő, október van. Mégis mit egyen a gyerek, banántot?

Tanár: Értesítem a Tisztelt szülőket, hogy a gyermekük történelemkönyve lapokból áll.

Szülő: Ellenőriztük, és valóban. (De mégis miből kellene állnia?)

Tisztelt szülő, tájékoztatom, hogy fia a szünetben sztrájkot szervezett, melyet letörtünk.

Tanár: A gyerek ellenőrzője már negyedik éve nincs aláírva. Kedves Szülő, talán nem tud írni?

Szülő: Nem, de hát nem emlékszik rám, tanár úr? Én is az ön tanítványa voltam.

Tanár: A figyelmeztetés ellenére a gyerek továbbra is rágcsálja a osztályteremben található földgömböt, ezért újra figyelmeztetem.

Szülő: Amennyiben a tanárnőnek még szüksége van arra földgömbre, akkor próbáljon meg inkább süteményt adni neki.

Tájékoztatom a tisztelt szülőt, hogy a gyermekének egy ideje átható kénszaga van.

Tanár: Az órán háromszor szóltam rá, hogy ne bontsa a falat. Kérem fülészetre vinni a gyereket!

Szülő: Már voltunk vele, de ott is bontotta a falat.

Tanár: Kedves szülő! A gyermeke az órán neveletlenül beszélt. Figyelmeztetem.

Szülő: Engem?!

Tisztelt szülők! Gyermekük kémia óra közben jóízűen elfogyasztotta a kísérleti anyagot.

Tanár: Tisztelt szülő! Gyermekét osztályfőnöki intőben részesítem, mert az osztályfőnöki dicséretet második alkalommal sem íratta alá.

Szülő: Akkor ezt most nem írom alá és a következőt sem. Lehet újra dícsérni.

Tanár: Tisztelt szülő! A fia a házi feladatát rendszeresen az osztálytársairól másolja. Mi lesz így belőle?

Szülő: Tisztelt tanár nő! A házi feladatot én is mindig másoltam a szünetekben, és ma vezérigazgató vagyok.

Kedves szülő, ha megígéri, hogy nem hiszi el mindazt, amit a fia mesél otthon az iskoláról, akkor cserébe én sem hiszem el mindazt, amit a fia az iskolában mesél az otthoni eseményekről.

Tanár: Fiának az órán folyamatosan be nem áll a szája.

Szülő: Szerintem az anyjától tanulta. Biztosíthatom, hogy mindkettőjüknek ellátom a baját!

A kisfiunk osztályfőnöke a következőt írta be az ellenőrzőbe:

"Kedves szülők! A fiuk túl sokat foglalkozik a lányokkal az iskolában."

A férjem válasza:

"Kedves tanárnő! Kövezzen meg, de én ennek inkább örülök.

Tanár: Tisztelt szülő! Jancsika rendszeresen nem issza meg az iskolatejet.

Szülő: Értem. Kivégzéséről haladéktalanul gondoskodom.