A pincérekkel és pultosokkal szemben nem elvárás, hogy legyen humorérzékük, viszont jó, ha van. Több szempontból nézve is. Egyrészt a vendégek többsége is elégedettebb lesz, ha nem unottan, faarccal szolgálják ki őket, másrészt pedig maguknak a vendéglátásban dolgozóknak is segít átvészelni a húzosabb munkanapokat. És hát mint tudjuk, az ő szakmájukban abból nincs hiány. A problémás vendégek, az éjszakázás és az átdolgozott hétvégék mind-mind gyors kiégéshez vezethetnek. Ennek az elkerülésében sokat segíthet, ha némi humorral megfűszerezve végzik a munkájukat. Némi irónikus hozzáállásal kiegészítve pedig még a problémás helyzeteket is könnyedebben kezelhetik.

Miután egymás után kétszer is sikerült kiborítanom az üdítőmet, a pincérnő szigetelőszalagot vett elő, és leragasztotta a poharam tetejét, hogy ne fordulhasson elő mégegyszer.

Leesett a földre egy szál sültkrumpli a tányéromról, miközben a pincér lerakta elém az asztalra, mire mosolyogva azt mondta, hogy máris intézkedik a pótlásáról. Azt hittem, hogy csak viccel, de 2 perccel később lerakott elém egy újabb tányért egy szál sültkrumplival a közepén.

Az édesanyám azt mondta, hogy annyira guszta a desszert, hogy egy falásra megeszi. Meghallotta ezt a pincér, és hozott neki hozzá egy megfelelő méretű kanalat.

A kedvenc helyemen egyik nap a pultos hölgy T-Rexnek öltözve szolgálta ki a vendégeket.

A pincér megkérdezte, hogy mit hozhat desszertnek, mire a feleségem azt válaszolta, hogy neki semmit. Így aztán amikor a pincér kihozta az én desszertemet, a feleségemnek is hozott egy tányért, amire csokisziruppal ráírták, hogy "semmi".

Nyáron beültem egy helyre, és rendeltem magamnak egy üdítőt, a kutyámnak pedig kértem egy kis vizet. Így hozták ki neki:

Elég mogorva voltam az étteremben, ugyanis nagyon rossz napom volt. Távozáskor a pincérnő egy rajzzal köszönt el tőlem a számla hátoldalán. Ezzel azért sikerült mosolyt csalnia az arcomra.

A feleségemmel megkértük a pincért, hogy készítsen rólunk egy fotót. Azt mondta, hogy csinál többet is, és ezért mindenféle instrukciókat adott, hogy mikor, hogyan pózoljunk. Amikor visszadta a telefonomat, ezt az egy képet találtuk benne.

Németországban beültünk egy helyre a barátaimmal, és én csak egy kis pohár sört kértem. Ezt hozta ki nekem a pincérnő:

A pincérnő észrevette, hogy Pacman-es pólót viselek, ezért így készítették el nekem a palacsintát, amit rendeltem:

A magas pincér folyton beverte a fejét a lámpába az asztalunknál, ezért egy idő után már így állt meg mellettünk, amikor odahívtuk:

A pincérnő pólójára ez a szöveg volt ráírva: "Ha ezt el tudod olvasni, akkor éppen egy másik asztalt szolgálok ki."

Beültünk egy étterembe ebédelni, ahol a pincér így szedte össze a tányérokat az asztalokról:

Az egyik legjobb haverom pultosként dolgozik, és amikor panaszkodtam neki, hogy túl kevés jeget rakott az italomba, akkor örömmel tett még bele nekem egy "keveset".

Halloweenkor a kedvenc pultosom kitett magáért.

Csak a felét bírtam megenni az ételnek, amit rendeltem, ezért megkértem a pincért, hogy csomagolja el nekem a tányért. Ő szó szerint vette a kérésemet.

És valószínűleg utólag már reklamációt sem fogadnak el.

A pénztárcámat a kocsiban felejtettem, ezért amikor kimentem érte, odaadtam a mobilomat a pincérnőknek biztosítékként, hogy nem akarok lelépni. Amikor visszadták, ezt a fotót találtam benne:

Miközben a feleségem rendelt a tükrös pultnál, én készítettem egy remek fotót. Amikor megmutattam a pultos srácnak, hangos nevetésben tört ki ő is.