A házasulandó párok félnek attól, hogy valami nem a terveik szerint alakul majd az esküvőn. A nagy nap közeledtével egyre gyakrabban ott motoszkál a fejükben, hogy hiába készülnek már hónapok óta az esküvőre, hogy minden flottul menjen, valami végül úgyis félrecsúszik majd, ami ellen nem tehetnek semmit. És általában minél inkább rágörcsölnek erre, annál inkább bevonzzák. Tehát azt tudjuk tanácsolni a házasodni készülő pároknak, hogy ahelyett, hogy aggodalmaskodnánk és bestresszelnénk a nagy napon, próbálják meg inkább önfeledten élvezni, és akkor az esetlegesen felmerülő problémákat sem veszik majd úgy fel. Persze könnyű azt mondani...

A kutyánk is ott volt az esküvőn, aki a szertartás közben úgy döntött, hogy menyasszonyi ruhámon helyezi magát kényelembe.

Szerettünk volna néhány klassz fotót készíteni a stégen, de nem úsztuk meg szárazon, ugyanis leszakadt alattunk.

A férjemmel egy évig az esküvőnket szerveztük, hogy minden tökéletes legyen. Meghívtuk az összes rokonunkat és barátunkat. Már nagyon vártuk a nagy napot, ám amikor végre eljött, reggel bárányhimlősen ébredtem.

A férjem nagymamája megbotlott, mi pedig megpróbáltuk elkapni, de nem jártunk sikerrel, és helyette mi is elestünk vele együtt. Szerencsére egyikünk sem ütötte meg magát, így egy jót nevettünk a dolgon:

Egy macska igazán kifejező módon adta a tudtunkra, hogy mit gondol a házasságunkról.

Én voltam a tanúja a legjobb barátomnak a második esküvőjén is. A pohárköszöntőmet azzal kezdtem, hogy "Újra üdvözlök mindenkit..."

A barátomnak és az újdonsült feleségének nem igazán jött be a poén, ugyanis a nap hátralévő részében nagyon csúnyán néztek rám mind a ketten. De legalább a násznép nevetett.

A boldogító igen kimondásakor készült fotóink mindegyikén ott virít egy "STOP" tábla a háttérben, amit csak utólag vettünk észre. Lehet, hogy ez egy jel volt?

Talán nem egy ócenárium a legmegfelelőbb hely a romantikus esküvői fotók elkészítésére.

A férjem esküvői tanúja leborította a ruhámat egy pohár borral a lagzin. Elmentem letisztítani magam, majd amikor visszatértem, az apám elsütött egy poént, mire az egyik barátnőm, aki éppen belekortyolt a kávéjába, az egészet rám köpte.

A vőlegény tanúja minden erejével próbálja kihalászni a csatárnából a véletlenül beleejtett eljegyzési gyűrűket:

A testvérem nagyon nem szívlelte az első férjemet. Olyannyira, hogy az esküvőnk napján félrehívott a templom kertjében, átnyújtotta nekem a vadiúj autója kulcsát, és azt mondta, hogy nekem adja, ha lefújom az esküvőt. Akkor megharagudtam rá ezért, de utólag már nagyon bánom, hogy nem fogadtam el az ajánlatát.

A fotósnak sikerült lencsevégre kapnia a menyasszonyi ruha elszakadását megelező pillanatot:

A testvérem esküvőjére egy kreatív ajándékkal készültem. Egy hatalmas dobozból héliumos lufikat engedtem ki, amelyek mindegyikében pénz volt elrejtve. Ám arra nem számítottam, hogy a lufik ilyen gyorsan fel fognak emelkedni a levegőbe, miután leveszem a doboz fedelét, ezért aztán az összes lufi elszállt, mielőtt még bármelyiket is elkaphatta volna az ifjú pár.

Remélem, hogy legalább azokat az embereket boldoggá tettem, akik később megtalálták a pénzzel teli lufikat.

Az édesapám egy olyan beszédet mondott az esküvőnkön, ami nem volt mentes a kínos poénoktól. Az arcunk mindent elárul:

Még kisgyerek koromban megbíztak azzal a feladattal, hogy egy másik kissráccal együtt én vigyem a nagynéném ruháját. Azonban elkezdett folyni közben az orrom, és gondolkodás nélkül beletöröltem a menyasszonyi ruhába. Sajnos még fotó is készült a pillanatról. Hát nem dícsértek meg utána a szüleim.

Édesanyám második esküvőjén, amikor mindenki tapsolni kezdett az első hitvesi csók után, a 8 éves kisöcsém hangosan felkiálltott:

- Nem kell tapsolni, már egyszer már volt házas korábban.

Az esküvő fotózásunk közben megkergetett minket egy kíváncsiskodó bika:

Amikor az esküvőn elhangzott a nagy kérdés, hogy "Akarod-e feleségül az itt megjelenet XY-t?", a vőlegény némi hezitálás után rávágta: "Nem."

Mindenkinek kikerekedett a szeme, majd a vőlegény hirtelen újra megszólalt egy kis hátasszünetet követően:

- Csak vicceltem, persze, hogy akarom.

Ekkor mindenki elkezdett nevetni, kivéve az anyakönyvvezetőt, aki nem volt humoros kedvében, és a vőlegény hozzájárulásának hiánya miatt nem volt hajlandó folytatni a ceremóniát, hiába győzködték. Végül fél év múlva újra megismételték az esküvőt.

A pillanat, amikor eldőlt, hogy senki nem eszik az esküvői tortából: