Elvileg minden csak nézőpont kérdése, és a rossz dolgokban is meglehet látni a jót, ha igazán akarja az ember. Ez elméletben jól is hangzik, viszont a valóságban azért elég nehéz átültetni a gyakorlatba ezt a pozitív hozzállást. Pláne egy olyan napon, amikor már eleve bal lábbal kelünk fel, és ez rányomja a bélyegét az egész napra. Ilyenkor bármibe is fogunk, valahogy semmi sem akar sikerülni. Még a reggeli kávénk elfogyasztása sem megy problémamentesen, a nap további részéről már nem is beszélve. Amikor megindulunk a lejtőn, akkor nincs megállás, mert mint tudjuk, a baj nem jár egyedül.

A barátnőm befestette a hajamat, ám kiderült, hogy allergiás vagyok a hajfestékre. Most így néz ki a fejem:

Egyik reggel amikor kiléptem a lakásomból és elindultam a kocsimhoz, hogy munkába induljak, ebben a kellemetlen megleptésben volt részem.

Sajnos az időjárás nincs tekintettel a terveinkre, és bármikor képes keresztülhúzni azokat.

Lecseréltem a régi, hagyományos vízforralómat egy elektromosra. Amikor először akartam használni, megszokásból ráraktam a gáztűzhelyre melegedni.

Romantikus körülémnyek között szerettem volna megkérni a barátnőm kezét, ezért mindent gondosan megterveztem. Azonban a nagy pillanatban a gyűrűt beleejtettem egy pocok járatba.

Az egyik barátom tanácsára vettem egy robotporszívót otthonra, hogy megkönnyítse a házimunkát. Sajnos inkább csak nehezebbé tette.

Biciklizés közben kicsúszott a zsebemből a telefonom. Most a telefonomnak és a drága kerékpáromnak is annyi.

Kiderült, hogy az autóm napfénytetője nem túl jól bírja a jégesőt.

Nem sokat vártam a hétfőtől, mindössze csak a reggeli kávémat szerettem volna nyugodtan elfogyasztani. Úgy látszik, hogy túl sokat kértem.

Úgy tűnik, hogy gyerekkorunkban nem véletlenül figyelmeztettek minket a szüleink, hogy a mozgólépcső végén emeljük fel a lábunkat, és lépjünk le róla. A papucsom látta kárát, hogy nem fogadtam meg a tanácsukat.

A szemembe sütött a nap a kocsiban, ezért lehajtottam a napellenzőt. Ez a kép mindent elmond arról, hogy úgy általában mekkora szerencsém szokott lenni az életben.

Szakítottam a barátnőmmel, viszont a lakásom kulcsait elfelejtettem visszakérni tőle. Másnap délután, amikor hazaértem a munkából, azzal kellett szembesülnöm, hogy bosszúból leszerelte a WC-met, és elvitte.

Ragyogó napsütés volt, ezért elmentünk a kutyámmal kocsikázni lehúzott tetővel. Így értünk haza:

A szüleim méhészkednek, és az anyám véletlenül kiborított 9 kilogramm mézet a házban. Azóta is ragad a padló.

Bár egyetlen számot sem sikerült eltalálnom a lottón, de mégis úgy érzem, hogy nagyon közel álltam a főnyereményhez. Ez az én formám.

• Amikor fotót készítettek rólam a jogosítványomhoz, megnéztem az elkészült képet, és így szóltam:

- Jaj de ronda vagyok ezen a fotón, csinálhatnánk egy másikat?

Erre a fényképész:

- Hát én nem tudom... Szerintem pont így nézel ki a valóságban is.

Bearanyozta a napomat.

• Egy fárasztó nap után az egyik kezemben a TV távirányítójával, a másikban pedig egy bögre kakaóval bementem a szobámba. A távirányítót le akartam dobni az ágyamra, ám pillanatnyi zavaromban a bögre kakaót dobtam le az ágyra.