Vannak, akik nem eröltetik meg magukat túlságosan, ha romantikáról van szó. Persze akinek nincs romantikus oldala, az viszonylag nehezen is tudná megcsillogtatni a képességeit ezen a téren. Amikor egy párkapcsolatban egyik félnek sincs igazán igénye a romantikára, akkor ez nem is jelent különösebb problémát. Viszont ha ellentétes beállítottságúak ezen a téren, akkor az okozhat némi bosszúságot és feszültséget. De ha a helyén tudják kezelni az ebből fakadó ellentéteket, és el tudják fogadni, hogy ahogyan az élet sok más területén, úgy ebben sem egyformák, akkor képesek lehetnek felülkerekedni ezen, és poénra venni az egészet.

A nől többsége azért valószínűleg nem arról álmodozik, hogy majd egyszer egy hot dogba "rejtett" gyűrűvel kérik meg a kezét.

Ahelyett, hogy megpróbálta volna menteni a menthetőt, inkább tovább rontott a helyzeten.

Megleptem a feleségemet egy 12 szálból álló rózsacsokorral, de amikor átadtam, nem igazán volt lenyűgözve.

A barátom megkérdezte tőlem:

- Hova vonulnál el szívesebben a világ elől egy kicsit? Erdőbe vagy tengerparta?

- Tengerpartra!

- Kívánságod számomra parancs! Akkor most kék WC illatosítót fogok venni a boltban.

Az feleségem érzelmes, szívhez szóló szerelmes levele, amit alig bírtam elolvasni könnyek nélkül:

Emberünk nagyon nem vette a lapot. De lehet, hogy direkt is nem akarta.

Én azért kedvelem február 14-ét, azaz a Valentin-napot, mert másnap féláron lehet szív formájú csokikat vásárolni a boltban.

A férjem így szólt hozzám, amikor hazajött a munkából:

- Képzeld, vettem jegyeket a színházba arra a darabra, amit már régóta szeretnél megnézni.

- De jó! Akkor el is kezdek készülődni!

- Hát a jegyek a holnap esti előadásra szólnak, de igazad van. Ahogy téged ismerlek, az a biztos, ha már most nekiállsz.

A feleségemtől ezt a lapot kaptam február 14-én: "Leszel a Valentinom? Ez csak egy költő kérdés volt. Nincs választásod, mivel házasok vagyunk. Boldog Valentin napot."

De legalább nem kereste a kibúvókat és nem vetített össze-vissza, hanem inkább őszintén elmondta tényállást.

A férjem így fogadott az ajtóban, amikor hazaértem:

- Szia szívecském! Remélem, hogy csodás napod volt! Várj, majd én lesegítem a kabátodat.

- Nagyon nem tetszik nekem ez a túlzott hízelgés...

- Hát már az is baj, ha kedves az ember?

- Megint vettél valami drága cuccot a kocsihoz, ugye?!

- Igen...

Amikor a barátom azt mondta, hogy elmegyünk egy romantikus tengerparti lovaglásra, nem egészen erre számítottam:

Mire is mennék az édesanyám nélkül...

A férjem egy csokor spárgát adott nekem ajándékba Bálint-napra, mert azt hitte hogy tulipánok, amik még nem nyíltak ki:

Nem mindenkinek jöhet össze az idilli Valentin-nap. Talán majd jövőre.

Feledékeny férfiak egy szupermarketben február 14-én délután 5 órakor. Úgy tűnik, hogy nem csak az én páromnak jut eszébe mindig minden az utolsó pillanatban.