A szülőség ezernyi felelőséggel és megpróbáltatással jár, amire nem mindenki érzi magát késznek, és vannak emberek, akiknek az életében soha nem jön el az a pillanat, hogy megváltozzon a véleményük. Ez az döntésük, és ugyanúgy illik tiszteletben tartani, ahogyan azokét, akik gyereket vállalnak. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy egész egyszerűen nem minden felnőtt ember alkalmas a szülői szerep betöltésére. A gyerekek sok örömöt okoznak a szülők számára, és új értelmet adnak az életüknek, ám azt is el kell tudni fogadni, ha valaki az élet más terültén szeretne kiteljesedni, és másban találja meg a boldogságot.

Hirdetés

(1) Az anyám: "Miért csináltattál tetoválást?! Elment az eszed?! Drága, fájdalmas és ráadásul egy életre szól!"

Szintén az anyám: "Mikor szülsz már végre egy kisunokát nekem?"

(2) A bátyám küldött egy fotót arról, hogy hogyan indult a vasárnap reggele. És akkor a szüleink nem értik, hogy én még miért nem érzem készenek magam arra, hogy szülő legyek.

(3) Az egyik rokonom megkérdezte tőlem: Miért nem akarsz még gyereket?

Én: Mert nem szeretem az állandó sírást.

Rokon: Óóó, amiatt ne aggódj! Nem sírnak azért olyan sokat.

Hirdetés

Én: Úgy értem, hogy én nem szeretek állandóan sírni.

(4) Egy kicsit más szakaszban tart még az életük, de hát nem vagyunk egyformák.

(5) Akkor jöttem rá, hogy még nem állok készen a gyerekvállalásra, amikor feltűnt, hogy én egy pizza láttán reagálok úgy, mint a velem egykorú nők egy kisbaba láttán: "Én is szeretnék egyet magamnak."

(6) A férjemmel van egy babaperselyünk. Amikor valaki megkérdezi tőlünk, mikor lesz már végre gyerekünk, akkor mindig beleteszünk egy dollárt. Hát elég gyorsan megtelt az első persely.

(7) A legenda szerint, ha háromszor kimondod a tükör előtt állva, hogy "Még nem szeretnék gyereket", akkor megjelenik egy középkorú-, vagy még annál is idősebb ember, és elmondja neked, hogy miért tévedsz, és megpróbál megyőzni arról, hogy márpedig te igenis akarsz gyereket.

Hirdetés

(8) Ma átjött hozzám az egyik barátom a gyerekével, akinek megengedtem, hogy rajzoljon a számítógépemen. Hát nem gondoltam, hogy egy igazi filctollal fog nekiesni:

(9) Amikor valaki azt ecseteli nekem, hogy mennyire jó döntés gyereket vállalni, és hogy milyen sok örömmel jár, én közben mindig azt látom rajta, hogy mennyire kimerült és levert.

(10) Az a legjobb dolog abban, hogy nagybácsi vagyok, hogy amikor babázni támad kedvem, akkor csak átmegyek a nővéremékhez, és amikor pedig fülsértő hangon bömbölni kezd, akkor visszadhatom a gyereket a szüleinek, és nyugodtan elsétálhatok.

Hirdetés

(11) Azokat a nőket és férfiakat, akiket gyermektelennek és magányosnak neveznek az emberek csak azért, mert nincs gyermekük, találóbb lenne inkább kipihentnek és gondtalannak nevezni.

(12) Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy én miért tartok a gyerekvállalástól, akkor csak megmutatom neki ezt a képet a legjobb barátnőmről. (A barna hajú lány vagyok én a háttérben az első fotón.)

(13) Amikor az ismerőseim bemutatnak engem a kisbabájuknak, akkor mindig megrázom a kis kezecskéjüket, és így szólok hozzájuk: "Sok szerencsét idekint!". A szüleik mindig furcsán néznek rám...

Hirdetés

(14) Egy családi vacsora alkalmával a feleségem hasára tettem a kezem, és hangosan így szóltam: Ne feledd drágám, hogy most már kettő helyet eszel.

Az anyósom erre remegő hangon: Csak nem úgy érted, hogy...?

Én: De bizony! A lányod galandférges.

Talán mondanom sem kell, hogy nem kaptam desszertet utána.

(15) Csak egy átlagos nap az unokanővéreméknél, akiknek van két rosszcsont gyerekük. Amikor meglátogatom őket, akkor mindig elbizonytalanodom egy kicsit, hogy készen állok-e erre.