Szülőnek lenni ezernyi felelőséggel és megpróbáltatással jár, amire nem mindenki érzi magát késznek. És vannak emberek, akiknek az életében soha nem jön el az a pillanat, hogy megváltozzon a véleményük. Ám az ő döntésüket is ugyanúgy illik tiszteletben tartani, ahogyan azokét, akik gyermeket vállalnak. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy egész egyszerűen nem minden felnőtt ember alkalmas a szülői szerep betöltésére. A gyerekek sok örömöt okoznak a szülők számára, és új értelmet adnak az életüknek, ám azt is el kell tudni fogadni, ha valaki az élet más terültén szeretne kiteljesedni, és másban találja meg a boldogságot.

• Egy kicsit más szakaszban tart még az életük, de hát nem vagyunk egyformák.

• Az anyám:

- Miért csináltattál tetoválást?! Elment az eszed?! Drága, fájdalmas és ráadásul egy életre szól!

Szintén az anyám:

- Mikor szülsz már végre egy kisunokát nekem?

• Akkor jöttem rá, hogy nem állok készen a gyereknevelésre, amikor feltűnt, hogy én egy pizza láttán reagálok úgy, mint a velem egykorú nők egy kisbaba láttán: "Én is szeretnék egyet magamnak."

• A bátyám küldött egy fotót arról, hogy hogyan indult a vasárnap reggele. És akkor a szüleink nem értik, hogy én még miért nem érzem készenek magam arra, hogy szülő legyek.

• Amikor valaki azt ecseteli nekem, hogy mennyire jó döntés gyereket vállalni, és hogy milyen sok örömmel jár, én közben mindig azt látom rajta, hogy mennyire kimerült és levert.

• A férjemmel van egy babaperselyünk. Amikor valaki megkérdezi tőlünk, mikor lesz már végre gyerekünk, akkor mindig beleteszünk egy dollárt. Elég gyorsan megtelt az első persely.

• Ma átjött hozzám az egyik barátom a gyerekével, akinek megengedtem, hogy rajzoljon a számítógépemen. Hát nem gondoltam, hogy egy igazi filctollal fog nekiesni:

• A legenda szerint, ha háromszor kimondod a tükör előtt állva, hogy "Még nem szeretnék gyereket", akkor megjelenik egy középkorú-, vagy még annál is idősebb ember, és elmondja neked, hogy miért tévedsz, és megpróbál megyőzni arról, hogy márpedig te igenis akarsz gyereket.

• Az a legjobb dolog abban, hogy nagybácsi vagyok, hogy amikor babázni támad kedvem, akkor csak átmegyek a nővéremékhez, és amikor pedig fülsértő hangon bömbölni kezd, akkor visszadhatom a gyereket a szüleinek, és nyugodtan elsétálhatok.

• Csak egy átlagos nap az unokanővéreméknél, akiknek van két rosszcsont gyerekük. Amikor meglátogatom őket, akkor mindig elbizonytalanodom egy kicsit, hogy készen állok-e erre.

• Azokat a nőket és férfiakat, akiket gyermektelennek és magányosnak neveznek az emberek csak azért, mert nincs gyermekük, találóbb lenne inkább kipihentnek és gondtalannak nevezni.

• Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy miért nem akarok még gyereket:

- Mert nem szeretem az állandó sírást.

- Óóó, amiatt ne aggódj! Nem sírnak azért annyira sokat.

- Úgy értem, hogy én nem szeretek állandóan sírni.

• Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy én miért tartok a gyerekvállalástól, akkor csak megmutatom neki ezt a képet a legjobb barátnőmről. (A barna hajú lány vagyok én a háttérben az első fotón.)

• Amikor ismerőseim bemutatnak engem a kisbabájuknak, akkor mindig megrázom a kis kezecskéjüket, és így szólok hozzájuk:

- Sok szerencsét idekint!

• Egy nagy családi vacsora alkalmával megsímogattam a feleségem hasát, és így szóltam:

- Ne feledd, hogy most már kettő helyet eszel.

Az anyósom örömteli hangon:

- Csak nem úgy érted, hogy...?

Én:

- De bizony. A lányod galandférges.

Talán mondanom sem kell, hogy nem kaptam desszertet aznap este.