Szülőnek lenni ezernyi felelőséggel és megpróbáltatással jár, amire nem mindenki érzi magát késznek. És vannak emberek, akiknek az életében soha nem jön el az a pillanat, hogy megváltozzon a véleményük. Ám az ő döntésüket is ugyanúgy illik tiszteletben tartani, ahogyan azokét, akik gyermeket vállalnak. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy egész egyszerűen nem minden felnőtt ember alkalmas a szülői szerep betöltésére. A gyerekek sok örömöt okoznak a szülők számára, és új értelmet adnak az életüknek, ám azt is el kell tudni fogadni, ha valaki az élet más terültén szeretne kiteljesedni, és másban találja meg a boldogságot.

A bátyám küldött egy fotót arról, hogy hogyan indult a vasárnap reggele. És akkor a szüleink nem értik, hogy én miért nem akarok gyereket...

Az anyám:

- Miért csináltattál tetoválást?! Elment az eszed?! Drága, fájdalmas és ráadásul egy életre szól!

Szintén az anyám:

- Mikor szülsz már végre egy kisunokát nekem?

Amikor valaki azt ecseteli nekem, hogy mennyire jó döntés gyereket vállalni, és hogy milyen sok örömmel jár, én közben mindig azt látom rajta, hogy mennyire kimerült és levert.

Ma átjött hozzám az egyik barátom a gyerekével, akinek megengedtem, hogy rajzoljon a számítógépemen. Hát nem gondoltam, hogy egy igazi filctollal fog nekiesni:

Akkor jöttem rá, hogy nem állok készen a gyereknevelésre, amikor feltűnt, hogy én egy pizza láttán reagálok úgy, mint a velem egykorú nők egy kisbaba láttán: "Én is szeretnék egyet magamnak."

Az a legjobb dolog abban, hogy nagybácsi vagyok, hogy visszadhatom a gyereket a szüleinek, amikor fülsértő hangon bömbölni kezd, és nyugodtan elsétálhatok.

A férjemmel van egy babaperselyünk. Amikor valaki megkérdezi tőlünk, mikor lesz már gyerekünk, akkor mindig beleteszünk egy dollárt. Az a legjobb az egészben, hogy amikor megtelik a persely és feltörjük, akkor arra költhetjük a pénzt, amire csak szeretnénk, mivel nincs gyerekünk.

Csak egy átlagos nap az unokanővéreméknél, akiknek van két rosszcsont gyerekük. Hát nem jön meg a kedvem a gyerevállaláshoz, amikor meglátogatom őket:

A legenda szerint, ha háromszor kimondod a tükör előtt állva, hogy "Nem szeretnék gyereket", akkor megjelenik egy középkorú, vagy még annál is idősebb ember, és elmondja neked, hogy miért tévedsz, és megpróbál megyőzni arról, hogy márpedig te akarsz gyereket.

Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy miért nem akarok gyereket:

- Mert nem szeretem az állandó sírást.

- Óóó, amiatt ne aggódj! Nem sírnak azért annyira sokat.

- Úgy értem, hogy én nem szeretek állandóan sírni.

Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy én miért tartok a gyerekvállalástól, akkor csak megmutatom neki ezt a képet a legjobb barátnőmről:

(a barna hajú lány vagyok én a háttérben az első fotón)

Azokat a nőket és férfiakat, akiket gyermektelennek és magányosnak neveznek az emberek csak azért, mert nincs gyermekük, találóbb lenne inkább kipihentnek és gondtalannak nevezni.

Amikor ismerőseim bemutatnak engem a kisbabájuknak, akkor mindig megrázom a kis kezecskéjüket, és így szólok hozzájuk:

- Sok szerencsét idekint!

Nos, hát ez is bizonyítja, hogy nem vagyunk egyformák:

Egy nagy családi vacsora alkalmával megsímogattam a feleségem hasát, és így szóltam:

- Ne feledd, hogy most már kettő helyet eszel.

Az anyósom örömteli hangon:

- Csak nem úgy érted, hogy...?

Én:

- De bizony. A lányod galandférges.

Nem kaptam desszertet vacsora után.