A generációk közötti különbségek az élet számos területén kiütközhetnek. A különböző korok szülöttei más és más körülmények között nőnek fel, éppen ezért néha úgy tűnhet, mintha nem is ugyanabban a világban élnének. Eltérő a gondolkodásmódjuk, az ízlésük, és eltérő dolgok iránt érdeklődnek. Legyen szó akár az öltözködésről, vagy akár a kikapcsolódásról. Az utóbbi évtizedeket jellemző gyors technikai fejlődés pedig csak még inkább ráerősít erre a jelenségre. Ezáltal napjainkban már nem csak az idősek és a fiatalok között nagy a generációs szakadék, hanem már a 90-es évek és a 2000-es évek szülöttei között is.

Gyerekkoromban én ilyen telefonnal játszottam, míg a mostani gyerekek ilyen telefonnal játszanak:

Megkérdeztem a 19 éves húgomtól, hogy tudja-e, mi ez az eszköz, mire azt válaszolta, hogy egy régi zenelejátszó. Elkezdtem hangosan nevetni, ezért gyorsan visszakérdezett, hogy "Akkor egy TV?" Kész vagyok...

A lányom és barátnője éppen egy asztaliteniszes videójátékkal játszanak ahelyett, hogy igazi asztaliteniszt játszanának. Fura egy világot élünk...

Még tisztán emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyire menő volt, ha valakinek volt egy walkmanje. Az meg pláne, akinek discmanje volt. A mai gyerekek pedig már azt sem tudják, hogy mik ezek. Gyorsan repül az idő.

A fiatalabb generáció tagjai már inkább az internetről az okostelefonjukon keresztül tájékozódnak, míg az idősebbek inkább a nyomtatott újsághoz ragaszkodnak.

Az öcsém talált egy régi floppy lemezt a szobámban, és ezt mondta:

- De jó ez a 3D nyomtatóval készült "mentés ikon".

Vannak dolgok, amik nem tűnnek el az idő múlásával, csak átalkulnak. Az már más kérdés, hogy az újabb részek a nyomába sem érnek a régieknek.

Az unokahúgom a kocsimba beszállva megkérdezte, hogy "Mi az ez izé az ajtón?" Amikor a kocsimat vettem, akkor még luxusfelszereltségnek számított az elektromos ablakemelő, így az én autómba nem is került.

Elővettem a régi gameboyomat, és utazás közben elkezdtem vele játszani a metrón. Két tizenéves kissrác ült mellettem, és megkérdezték, hogy mi az a kezemben. Most először éreztem magam öregnek...

Először nem akartam hinni a szememnek, amikor egy múzeumban sétálva megpillantottam egy olyan kiállított telefont, amilyen nekem is volt a 2000-es évek közepén.

Minket még így öltöztettek a szüleink, a mostani gyerekeket viszont így öltöztetik a szüleik:

A 17 éves unokaöcsém sétálás közben meglátott egy kidobott VHS kazettát, és megkérdezte tőlem, hogy szerintem ez mégis lehet. Majdnem elsírtam magam, hogy ennyire öreg vagyok.

Én ilyen voltam 14 évesen, és most ilyen a húgom ugyanennyi idősen:

A padláson megtaláltuk az idősebb fiunk régi lego készletét, és odaadtuk a kisebbik fiunknak, akit azonban a tablet jobban lekötött. Az idősebb fiunk viszont nagyon megörült neki, és órákig épített.