A gyerekek képesek érettebben gondolkodni, mint akár némelyik felnőtt. Olyan bölcs és élelmes gondolatokat öntenek szavakba, amik még a szüleiket is hosszas töprengésre sarkallják. És ráadásul ez belőlük ösztönösen jön, azaz nem filozofálgatnak naphosszat, mielőtt megfogalmaznák a gondalataikat.

• Éppen a Csipkerózsikát nézte a kisfiam a TV-ben, amikor egyszer csak felkiálltott:

- Te jóég, megcsókolta!

- Igen, azért, hogy felébreszze az álmából.

- Dehát nem csókolhatsz meg úgy valakit, hogy előtte meg sem kérdezed, hogy szeretné-e.

A kisfiam már most egy igazi úriember.

• Reggeli párbeszéd a kisfiammal:

Én: Legyen szép napod az iskolában!

Kisfiam: Pfff... az nem lehet!

Én: Miért nem?

Kisfiam: Hát jó... akkor neked meg legyen szép napod a munkában!

Én: Ohh, így már értem, hogy miről beszélsz...

• Észrevettem, hogy az első osztályos gyerekünknek az egyik füzetébe az van beleírva több helyre is, hogy "Szeretem anyut!" Megkérdeztem, hogy miért, és azt mondta, hogy amikor szomorú, akkor leírja ezt, és egycsapásra jobb kedve lesz. Annyira meghatódtam a válaszától, hogy elsírtam magam.

• Egyik nap elég rossz kedvűen mentem haza a munkából, mire a kislányom mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:

- Fel a fejjel aanyu! Bármi is történjék, mindig előre kell tekinteni, és bízni abban, hogy megérjük a holnapot.

Úgy érzem, hogy neki is kemény napja lehetett az oviban.

• Apák napján megkérdeztem az 5 éves kislányomtól:

- Veszel nekem ajándékba egy "A legjobb apa a világon" feliratú bögrét?

- Nem.

- És miért nem?

- Mert nem ismerem a világ összes apukáját, hogy eldönthessem, tényleg te vagy-e a legjobb.

• A kislányom elhagyta a karkötőjét, mire a 6 éves bátyja így vigasztalta: "Ne bánkódj! Majd aki megtalálja, annak legalább lesz egy jó napja!"

Azt hiszem, hogy példát kellene vennem a kisfiam hozzáállásáról.

• Az előjelek szerint a kislányomból vagy bankigazgató vagy pedig politikus lesz. Saját valutát vezetett be otthon, amit játékokra és nasikra tud váltani nálunk. Ráadásul különböző jogcímeken még adót is szed tőlünk, amit aztán szintén édességre és játékokra vált be. De itt még nem állt meg, ugyanis már az óvodában is elkezdett terjeszkedni.

• A fiam megkapta a régi telefonomat, de egy nap leforgása alatt sikerült is rögtön elveszítenie. A mai napon kaptam egy hívást a telefonról, és egy gyerek szólt bele:

- Halló, most találtam ezt a telefont. Gyere az "xy" címre, és visszaadom.

Amikor megérkeztem, és egy 9-10 év körüli fiú várt ott a telefonnal. Illedelmesen átnyújtotta, én pedig jutalom gyanánt egy kis pénzt szerettem volna adni neki, de nem fogadta el, és így szólt:

- Ugyan már, én csak tettem, amit a lelkiismeretem diktált.

Ezután pedig elköszönt és elsétált.

• Azt a feladatot adtam a gyerekeknek a suliban, hogy írjanak egy fogalmazást "Ha én milliomos lennék" címmel. Mindenki neki is fogott írni egy kislány kivételével, aki csak ült karba tett kézzel. Amikor megkérdeztem, hogy ő miért nem ír, azt válaszolta, hogy várja a titkárnőjét.

• A 7 éves kisfiam éppen dinnyét falatozott, amikor tréfásan így szóltam hozzá:

- Ha ilyen sok dinnyemagot lenyelsz, a végén még dinnye fog nőni a hasadban.

Ekkor komoly arccal rám nézett, és ezt válaszolta:

- Nem fog, mert ahhoz napfényre lenne szüksége, és az a hasamba nem jut be. Mondd csak, te nem figyeltél az iskolában?