A házasság ideális esetben egy olyan életre szóló szövetség két ember között, ami az egymás iránti kölcsönös szereteten és tiszteleten alapszik. Sajnos azonban azt tapasztalhatjuk, hogy a valóságban az emberek nem veszik ennyire komolyan a házasságot, és kevés jó példával találkozhatunk. Félreértés ne essék, szerintünk sem az tekinthető jó házasságnak, amiben a felek soha nem veszekednek és bosszantják egymást, ugyanis ez legfeljebb csak a mesékben létezik. Legalábbis mi még ilyen házastársakkal nem találkoztunk a való életben. Az sem jó, ha túl komolyan veszik egymást és magukat, sőt, feszültségoldás szempontjából inkább pont az lehet a kulcs, ha humorral tudnak állni saját magukhoz és a párjukhoz is.

• Van egy olyan érzésünk, hogy nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy ki menjen, és ki maradjon.

• A férjem még egy átlagos megfázást is túl szokott reagálni, ezért a legutóbbi ilyen alkalommal viccesen így szóltam hozzá: Kérlek ne halj meg, én nem érem el a magas polcokat.

Erre ő: Van létra a garázsban.

Én: Igazad van, akkor csináld csak.

• Erről a jól ismert közmondás jutott eszünkbe, miszerint "ahány ház, annyi szokás".

• A férjemmel éppen vitatkoztunk, amikor egyszer csak elhallgatott és így szólt: "Most egy ideig látni sem akarlak." Majd pedig levette a szemüvegét. Bár dühösek voltunk egymásra, de egyikünk sem bírta ki nevetés nélkül.

• Bevásárlás után hatalmas szatyrokkal a kezemben elkezdtem kiabálni a férjemnek a bejárati ajtó előtt, hogy nyissa ki nekem. Erre ő: "Köszönöm a házhoz szállítást, hagyja csak nyugodtan az ajtó előtt a csomagokat."

• Este vendégségbe mentünk a barátainkhoz, a férjem és a kutyánk pedig így vártak rám a földszinten, hogy végre elkészüljek:

• Amikor a férjem sztorizgatni kezd egy társaságban, én mindig ott állok mellette, hogy közben folyton kijavítsam őt és elmondjam, hogy hogyan is történt egészen pontosan.

• A feleségem reggel dühösen: Tegnap este elfelejtetted kikapcsolni a tévét a nappaliban, mielőtt bejöttél volna lefeküdni!

Én, miután beugrik, hogy otthagytam bekapcsolva a tévét a kutyánknak, hogy Tom & Jerry-t nézhessen: Áááá nem, biztosan nem én voltam.

• A férjem nem gondolta túl a karácsonyi ajándékom becsomagolását.

• Szabadnapot vettem ki mára, hogy egyedül tölthessek egy kis időt, de reggelre lebetegedett a férjem (megfázott), ezért ő is itthon maradt. Ez megterhelőbb, mintha egy egész óvodás csoportra kellene vigyáznom.

• Ami a fejemben jár, miközben az édesen alvó férjemet nézem: "Annyira odavagyok ezért a férfiért! Ő jelenti számomra a világot!"

2 perccel később, miután falrengető horkolásba kezd: "Nem bírok tovább együtt élni ezzel a férfival!"

• Terhesen kifakadtam a férjemnek az alakom miatt, mire ő másnap reggel ezt az üzenet hagyta ott nekem az asztalon:

• Miközben a feleségemmel vitáztunk, azt vágta a fejemhez, hogy "Ti férfiak, úgy viselkedtek időnként, mintha a Földön az összes férfi egyetlen agyon osztozkodna."

Nos, abban a pillanatban valószínűleg pont nem én használtam azt a bizonyos agyat, ugyanis nem jutott eszembe semmilyen frappáns visszavágás.

• Mit sem sejtve belesétált a csapdába, amit a felesége állított neki.

• A férjem így szólt hozzám, amikor hazaértem:

- Drágám, van egy jó és egy rossz hírem.

- Ahh... először inkább mondd a rosszat!

- Belekakilt a kacsánk fürdőkádba.

- Mi? De nekünk nincs is kacsá...

A férjem erre fülig érő szájjal:

- És most a jó hír...