A családos élet olyan, mint ha mindennap felülnénk a hullámvasútra. Tele van emelkedőkkel és lejtőkkel, azaz egyszer fent, egyszer pedig lent vagyunk, de összességében nézve olyan élmény, amire bármikor újra jegyet váltanánk. Az, hogy az emelkedők vagy a lejtők a meghatározóbbak egy család életében, csakis a család tagjain múlik. Jó érzés, amikor együtt ott vagyunk a tetején, de nem lehetünk ott folyamatosan.

Ha a családtagok a nem éppen felívelő szakaszoknál is képesek össztartani, és ironikusan tudnak nevetni saját magukon és egymáson is, akkor a boldog és harmónikus családi élet megteremtése nagyságrendekkel könnyebb.

• Hát nem lesz egyszerű bekerülni a családba, ha tényleg komolyak a srác szándékai:

• A kislányom elcsent egy csirkecombot az ebédemből, és egy műanyag csirkecombbal pótolta a játékai közül:

• Elküldtem a férjemet és a nagyobbik fiúnkat együtt a boltba bevásárolni, majd kikapcsoltam a telefonomat, ugyanis épp itt az ideje, hogy végre önállósodjanak egy kicsit.

• 10 éve élek boldog házasságban a feleségemmel. A minap látogatóban voltunk az apósoméknál, aki váratlanul megmondta nekem a Wifi-jelszót. 10 év után most végre úgy érzem, hogy én is a család része vagyok.

• Így szóltam a kisbabánkhoz:

- Mondd szépen, hogy Apa!

Erre a férjem:

- Nem szeretnéd, hogy az első szava az legyen, hogy "Anya"?

Dehogyis! A másik gyerekünk állandóan engem szólítgat, ha valami óhaja vagy baja van! Most te jössz, ez itt már a tiéd!

• Egyik nap az anyám érdekes dolgokat mondott nekem a zsiráfokról. Amikor rákérdeztem, hogy honnan tud ilyen sokat róluk, ezt válaszolta:

- Amikor az apád a kocsikról, a fociról, vagy a horgászásról kezd el nekem beszélni, akkor a kezembe veszem a telefonomat, hogy elszórakoztassam magam. A múltkor pl. úgy döntöttem, hogy a zsiráfokról fogok olvasni közben, és hát elég sok dolgot megtanultam róluk.

• Mielőtt gyerekeim lettek volna, azt hittem, hogy szuper jó az immunrendszerem, de aztán rájöttem, hogy egészen addig csak sikeresen tudtam távol tartani magam az olyan kis emberektől, akik 10 centiről az arcomba tüsszentenek, miközben próbálnak elmesélni valamit.

• Így osztja meg velem a feleségem és a lányom a cipősszekrényt:

• Amikor hazaértem a munkából, elújságoltam a feleségemnek:

- Képzeld, két kerti sütögetésre is meghívtak minket a következő hétvégére.

- De jó, végre egy kis társasági élet.

- Végül úgyis lemondjuk mindkettőt, igaz?

- Minden bizonnyal...

• A feleségem és az anyósom nélkül valószínűleg órákig állnék a közlekedési lámpáknál, mert senki sem ülne mellettem, aki leordítsa a fejemet, hogy zöldre váltott a lámpa. Legalábbis ők valószínűleg így gondolják.

• Az első gyerekünknél:

Csak egészséges ételek, állandó odafigyelés a higiéniára.

A harmadik gyerekünknél, amikor leejti a rántott csirkecombot a padlóra:

Semmi baj, nem olyan koszos az a padló.

• Amit a nagymamám készített ételt, mindig nagyon finom volt, mert volt egy titkos receptje: Nem volt más étel a házban.

• Az édesanyám tart egy családi fotót a pénztárcájában. Azt mondta, hogy amikor valami gondja támad, akkor csak elég ránéznie a fotóra, és rögtön tova száll a probléma. Egészen idáig nagyon megható volt, de aztán folytatta:

- Mert hát ugyebár mi lehetne problémásabb az én drága családomnál?

• Számtalan varázslós, szörnyes, szellemes, szuperhősös filmet néztem már meg az életem során, ám mégis az legkevésbé hihető dolog, amit valaha is láttam a filmekben, hogy hétköznap egy család együtt leül az asztalhoz nyugodtan megreggelizni.