Egész jól ismeri már a barátját ahhoz, hogy pontosan tudja már a köszönéséből kiindulva is, hogy péntekenként nem igazán ura önmagának, és az agya helyett egy más szerve veszi át felette az irányítást.

A barátnőm arckifejezése, amikor mesélek neki valami sztorit, és elhangzik benne egy női név:

Én 7 évesen, ahogy reggel megyek az iskolába, mert az anyukám nem hitte el nekem, hogy szívrohamot kapott a vesém:

Én, ahogy azt várom, hogy a szomszédaim bemenjenek, én pedig végre kijöhessek, anélkül, hogy találkoznom kellene velük:

Amikor te és a legjobb barátod közösen és a legnagyobb egyetértésben hoztok meg rossz döntéseket:

Amikor már elég idős vagy ahhoz, hogy belehallgass a családi pletykálkodásokba, és hirtelen elkezd értelmet nyerni minden:

Én, ahogy arra várok, hogy a legjobb barátom milliárdos legyen, és vegyen nekem kaját, ruhákat, autót, és egy luxusházat:

Ha azt gondolod rólam, hogy én mindig mindenkivel kedves és aranyos vagyok, akkor próbálj csak meg felkelteni az álmomból minden ok nélkül, és meglátjuk, hogy azután is így fogod-e gondolni:

Amikor beszól nekem valamit, de nem rendezek jelenetet nyilvánosan, mert jó nevelést kaptam, így aztán "csak" szemmel verem:

Én: Mennem kellene zuhanyozni...

*2 órával később az egyik családtagom bemegy a fürdőszobába zuhanyozni.*

Én: Na ne már, én is pont most akartam menni...

Amikor valaki az anyagi helyzetemről kérdez engem:

Amikor valaki a szerelmi életemről kérdez engem:

Amikor valaki a melóról kérdez engem:

Amikor nem kédez tőlem senki semmit, és csak úgy elgondolkozom egy pillanatra az életemről:

Amikor a párod nagyon felhúz téged, és utána megkérdezi tőled, hogy "Mi a baj?"

"TE! TE VAGY A BAJ!"

Én és a párom, miközben éppen nagyban hódolunk a kedvenc közös elfoglaltságunknak: