A szarkasztikus humor egyszerre tud szórakoztató, és egyben fárasztó is lenni. Akinek van olyan ismerőse, aki előszeretettel él a poénkodás ezen formájával, az tudja, hogy miről beszélünk. Egyesek képesek annyira rászokszni, hogy szinte minden megjegyzésüket áthatja a szarkazmus valamilyen formában. Már-már verbális fegyverként használják a mindennapjaik során. Ez pedig akár pusztítólag is tud hatni azok számára, akik értik ezt a fajta humort, viszont nem annyira értékelik.

• Hát ha így folytatja a viccelődést, akkor lehet nem lesz ez a házasság olyan hosszú életű.

• A terapeutám megkérdezte tőlem:

- Mit mondana az édesapjának, ha még élne, és most belépne ezen az ajtón?

Erre én:

- Bocs fater, hogy eltemettünk, de azt hittük, hogy meghaltál.

Sajnos a terapeuta nem nevetett...

• Társkeresőn egy srác ezt a írta be a profiljához:

"Olyan lányt keresek, akinek arcmosás után is van szemöldöke."

• Vettem egy új tévét, de azt hiszem, hogy átvertek vele, mert csak egyetlen csatorna jön be rajta: a Karton Netvörk.

• Én az a fajta lány vagyok, aki nem hagyja unatkozni az anyagcseréjét. Sosem tudhatja, hogy mi vár rá holnap. Esetleg éhségsztrájk vagy egy kiló túrógombóc egy flakon majonézzel nyakon öntve.

• A minap betegen mentem be dolgozni a munkahelyemre. Így végre életem során először elmondhattam magamról, hogy lázasan dolgozom.

• A boltban sorban állva a következő párbeszéd zajlott le a fülem hallatára egy férfi és egy nő között:

- Este elvihetnél egy étterembe vacsorázni.

- Én házas nőkkel nem megyek.

- De hát én a te feleséged vagyok!

- Sajnálom, de nem teszek kivételt!

• Van, aki még azután is képes mosolyt csalni az emberek arcára, hogy eltávozott az élők sorából. Azt szerette volna elérni, hogy az ő sírjához ne sírni járjanak a szerettei, és minden bizonnyal elérte a célját.

• A munkatársam így szólt hozzám hétfő reggel:

- Te tudtad, hogy a Merkúr bolygón 1408 órából áll egy nap?

- Na és?! Pont mint egy átlagos hétfő itt a Földön.

• A srác valószínűleg nem nevetett, amikor visszakapta a lánytól a cetlit. Külső szemlélőként viszont több mint megmosolyogtató.

• Azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít. Minden bizonnyal ezért kell órákat várni a kórházakban is.

• Beszélgetés egy gyerekkori barátnőmmel:

- Azt hiszem, hogy a gyerekeim az apjuk szemét örökölték.

- Miért? Mindkettőjüknek ugyanolyan égszínkékek?

- Nem, de ugyanolyan vakok. Semmit sem találnak meg maguktól, hiába van ott az orruk előtt.

• Megkérdeztük a nagypapámtól, hogy ha majd egyszer sokára örökre itt hagy minket, akkor hagyományos temetést, vagy inkább hamvasztást szeretne.

Erre a nagyapám teljesen lazán:

- Lepjetek meg!