A férfiakra férjként és édesapaként egyaránt felelősségteljes szerepkör hárul egy családban, ám ez nem akadályozza meg őket abban, hogy azért teret engedjenek a komolytalanabb énüknek is. Ezért aztán a feleségeik is inkább nagyra nőtt gyerekként néznek rájuk, mintsem felnőtt férfiként.

Hirdetés

• Nem értettem, hogy a vendégek miért kuncognak az esküvőnkön, aztán a fotókról kiderült, hogy a férjem cipőtalpra írt üzenettel próbált segítséget kérni tőlük.

• A férjemmel nyaralni voltunk és megéheztünk, ezért betértünk egy önkiszolgáló étterembe. Beálltunk a sorba, ám a férjem egyszer csak felkiálltott, hogy ott a másik teremben jóval kevesebben vannak, és már el is kezdett rohanni, mielőtt bármit mondhattam volna. Így aztán nekirohant egy hatalmas tükörnek a falon, ami természetesen ripityára tört, ő pedig megütötte a fejét.

Hirdetés

• Én a 6 éves kislányomnak: Hmmm, úgy látszik, hogy tévedtem, és apunak volt igaza.

A férjem lélekszakadva rohan le az emeletről egy kamerával a kezében, és így szól: Kérlek, ezt a mondatot ismételd el még egyszer tisztán és érthetően a kamerának!

• Romantikus módon szerettem volna a férjemmel közölni, hogy terhes vagyok, ezért papírból hajtogattam egy gólyát, aminek a csőrébe beletettem a pozitív terhességi tesztet, és kiragasztottam a fürdőszoba ajtajára. Amikor a férjem meglátta, ezt kérdezte: "Ez a daru madár meg mit keres itt és miért cgizik?"

Hirdetés

• Férjem: Fele annyi pénzből bevásároltam ma a boltban, mint amennyiből te szoktál.

Én: Gratulálok.

A férjem két órával később: Hát nem igaz, hogy ebben a házban nem találok semmit sem, amit ehetnék.

• A nappaliban voltam és meghallottam, hogy a konyhában a férjem azt hajtogatja a kutyánknak, hogy maradjon nyugton. Bementem megnézni, hogy mégis mit csinálnak, és ez a látvány fogadott:

• Én: Nem szólok hozzád soha többet.

Férjem: Rendben.

Én: Nem is szeretnéd tudni, hogy miért?

Férjem: Nem. Bízok az ítélőképességedben és tiszteletben tartom a döntésedet.

Hirdetés

• Reggel csúszásban voltam, ezért megkértem a férjemet, hogy készítsen össze nekem valami ebédet a munkába. Ez a tarisznya várt rám a konyhaasztalra kikészítve:

• Én: Megkérhetlek valamire?

Férjem: Persze.

Én: De meg tudnád tenni panaszkodás és sóhajtozás nélkül?

Férjem: Tudod mit, kerítek inkább valaki mást magam helyett.

• A férjem csináltatott magának egy pólót olyan nem túl előnyös fotókból, amiken én vagyok látható zabálás közben.

Hirdetés

• A konyhában tornyosulnak a koszos edények. A konyhaszekrény egyik ajtaja félig le van szakadva. A hálószobában kiégett a villanykörte. A szennyeskosár tele van. A nappaliban szanaszét hevernek a gyermekünk játékai. És mit csinál ekkor a férjem? A padláson lombfúvózik.

• Én: Miért kezdesz el palacsintát sütni, mikor most vacsoráztunk?

Férjem: A kutyáknak lesz.

Én: És mégis miért csinálsz palacsintát a kutyáknak?

Férjem: Na, szerinted miért? Hát azért, mert ők nem tudnak maguknak csinálni.

• A férjem este elment zuhanyozni, de bennragadt a fürdőszobában, ezért végül az ablakon mászott ki egy szál törülközőben.

Hirdetés

Erre a nő a szomszédból másnap izgatottan leszólította őt, és azt mondta, hogy "tegnap láttam egy idegen férfit ruha nélkül kiosonni a feleségedtől a házatok ablakán keresztül."

A férjem rezzenéstelen arccal ennyit válaszolt: Igen, tudok róla, de az a férfi valójában hozzám jött, és azért lopódzott ki, hogy a feleségem meg ne lássa.

A szomszéd nőnek kikerekedett a szeme, és hebegve-habogva visszament a lakásába.

• Hétvégén egy kicsit tovább lustálkodtam az ágyban a szokásosnál. A férjem bejött a hálószobába, és így szólt: "Hát hogy van az én kis Csipkerózsikám?"

Elmosolyodtam, majd pedig a következő pillanatban amikor kinyitottam a szemem, megpillantottam, hogy a férjem éppen az ágy végében fekvő kutyánk fejét simogatja...

Hirdetés