Nem értem azokat az embereket, akik reggelente fél óra alatt kipattannak az ágyból, felöltöznek, megreggeliznek, megkávéznak és már indulnak is el otthonról. Nekem csak ahhoz kell vagy fél óra, hogy egyáltalán az eszembe jusson, hogy én ki vagyok.

Amikor meglátod a volt pasidat azzal a nővel, akire mindig is féltékeny voltál, mialatt még együtt voltatok: "Nahát, nahát, ki gondolta volna..."

Az érzés, amikor iszol egy pohár vizet rögtön azután, hogy megmostad a fogadat:

Azt mondják, hogy pénzért nem lehet időt venni, pedig ez egyáltalán nem igaz. A MÁV-nál akár 65 percet is adnak ajándékba a jegyed mellé.

A pillanat, amikor rájössz, hogy vagy 20 különböző nyelven tudsz csúnyán beszélni:

Amikor gyerekként pénzt kaptál a születésnapodra valamelyik rokonodtól, és édesanyád így szólt hozzád:

- Add csak ide, majd én elrakom neked!

Soha, sehova ne hívj el engem az utolsó pillanatban. Nekem jó előre betervezett semmitevéseim vannak, ezért muszáj időben szólnod, hogy legyen elég időm átütemezni őket.

Én: Vajon miért érzem magam ennyire rosszul?

A Szervezetem: A kávé az nem reggeli. Néha ehetnél zöldséget is. Sportolhatnál is valamit. 3 óra alvás az nem elég, hogy kipihend magad...

Én: Hmmm... talán sosem tudom meg.

A Szervezetem: Óhhh, te jó ég...

Én: "Majd csak akkor megyek férjhez, ha elvégeztem az iskolát, kaptam egy jó állást, stabilizálódott az anyagi helyzetem, és megtaláltam a nagy Ő-t."

Időnként csak úgy szükségem lenne egy egész éjszakán át tartó kocsikázásra, miközben zenét hallgatok és elmerülök a gondolataimban.

Megláttam, hogy a lányom mobiljába a feleségem "Főnök" néven van beírva. Ezután csak félve mertem tovább görgetni, hogy megnézzem, engem milyen néven írt be, de akkor megtaláltam, hogy én a "Főnök Főnöke" nevet kaptam tőle. Ezután széles vigyorral a számon mutattam meg a feleségemnek.

A bonbon, amit ha ajándékba kaptál, addig porosodott a polcodon, amíg tovább nem adtad valakinek: