Egyáltalán nem biztos, hogy amikor inkább csendben maradok, az azt jelenti, hogy neked van igazad. Az is lehet, hogy már nem ér számomra annyit az egész, hogy veszekedjek veled.

Valaki megkérdezi tőlem: Csak nem vagy fáradt?

Én: Nem, egyáltalán nem vagyok fáradt. Ilyen az én átlagos reggeli kipihent és boldog arcom.

Amikor egyáltalán nem vagy az az ölelkezős típus, de valaki mégis veszi a bátorságot, hogy megöleljen téged:

Felőlem aztán bárki bármit mondhat, de szerintem akkor is ebben készültek a legfinomabb melegszendvicsek az egész világon.

Kedves alvás! Tudom, hogy amikor még kicsi voltam, akkor időnként akadt némi nézeteltérésünk, de hidd el, hogy én őszintén szeretlek, ezért arra kérlek, te is szeress viszont engem!

Én: Most már aztán nagyon elegem van belőled! Soha többet ne szólj hozzám!

Én, 5 perccel később: Mikor ír már??? Annyira hiányzik...

Én, ahogy az étteremben próbálom felvenni a szemkontaktust egy pincérrel, hogy odajöjjön az asztalhoz:

A kutyám éppen nagyban csámcsog valamin.

Én: Na lássuk, hogy mit eszel már megint?!

Amikor a legjobb barátod szülei azt mondják neked, hogy te többé már nem egy vendég vagy csupán a házukban, hanem családtag:

Amikor dühös, de még ő maga sem tudja, hogy igazából miért dühös, ezért aztán flegma és goromba veled, de amúgy nem szeretne flegma és goromba lenni, csak túl dühös:

Amikor a barátnőd egyáltalán nem reagál túl minden kis apróságot, és higgadtan, tiszta fejjel elszámol magában tízig, mielőtt cselekedne.

Amikor együtt alszol valakivel, és folyamatosan beszél hozzád, miközben te már nagyon aludnál, és alig bírod nyitva tartani a szemed: