Ha egy szakítás nem megy gördülékenyen, márpedig ritkán szokott, akkor könnyedén tragikomikussá vállhat az egész szituáció. Naívan azt gondolhatná az ember, hogy a szakítással tényleg lezártnak tekintheti a kapcsolatot, ám előfordulhat, hogy az igazán nehéz része a dolognak még csak ezután következik. Ha az egyik fél nem viseli jól, amikor szakítanak vele, és nem tud csak úgy egyszerűen túllépni rajta, akkor az a másik fél életére is hatással lehet még akár hónapokkal a szakítást követően is.

Miután szétmentünk a férjemmel, ő szó szerint efelezte minden közösen vásárolt tulajdonunkat.

A barátnőm egy szombat reggel kedvesen megkért, hogy vigyem ki a szemetet, majd amikor elértem a kukához, utánam kiabált, hogy köztünk vége mindennek, és azzal a lendülettel kicsukott a házból. Csak egy köntös volt rajtam...

A volt barátnőm megszállottan követni kezdett engem, miután szakítottam vele. Egy idő után nem maradt más megoldás, minthogy elköltözzek egy másik városba.

Ezután viszont a barátaimra szállt rá, hogy megtudja tőlük, hová költöztem. Mivel ők nem árulták el neki, ezért bejelenetette az eltűnésemet több eltűnt embereket kereső csoportban is, és megosztotta a fotóimat.

Ennek az lett az eredménye, hogy eltűnt személyeket felkutató önkéntesek tucatjai kerestek fel engem hónapokon keresztül, és mindegyiküknek el kellett magyaráznom, hogy igazábból én nem egy eltűnt személy vagyok.

Szakításkor azt mondta nekem a srác, hogy alkalmas lennék a második gyermeke anyjának, de mivel még első gyermeke sincs, ezért most szakít velem, és ki kell várnom a soromat.

A legjobb barátnőm kitalálta, hogy április 1-jén megtréfálja a barátját. Eljátszotta neki, hogy szakítani szeretne, mire a barátja azt válaszolta, hogy most nagyon megkönnyebült, ugyanis egy ideje már ő is úgy érzi, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője és szakítaniuk kellene.

Ilyen, amikor visszafelé sül el a tréfa.

Egyik este a kedvenc báromban megismertem egy kedves lányt, akivel leültünk beszélgetni egy asztalhoz. Egyszer csak a semmiből ott termett a volt barátnőm, akivel már több hónapja szakítottam, és üvöltözni kezdett a lánnyal, hogy megtépi, ha nem száll le rólam.

A szakításunk után két évvel a volt barátom rám írt, hogy fussunk össze egy kávéra. Kocsival jött értem, ám a kávézó helyett a folyópartra mentünk. Ott elővett egy szerelmes levelet, amit felolvasott nekem, majd a végén megkérdezte, hogy meggpróbáljuk-e újra együtt.

Én kedvesen visszautasítottam, mire szó nélkül kirakott a kocsiból, és ott hagyott a folyóparton, szóval másfél órát kellett gyalogolnom hazáig.

Amikor szakítottam a barátnőmmel, kiköltözéskor a lakásom előtti kukába dobálta a ruháimat. Azóta minden reggel, amikor munkába megyek, viszontlátom a volt kedvenc nadrágomat egy hajláktalan nőn az aluljáróban.

A volt barátom a szakításunk után egy hónappal bekopogott hozzám egy virággal a kezében, és csak ennyit mondott:

- Gyorsan nézz ki a szobád ablakán!

Odafutottam hát az ablakhoz, és azt láttam, hogy a barátai felengednek egy nagy léggömböt, amire ez van ráírva: "Annyira boldog vagyok, mióta szakítottunk!".

Bár az volt a célja, hogy megbántson, igazábból épp az ellenkezőjét érte el, és egy jót nevettem a dolgon.

A szakításunkat követően 8 hónap elteltével a volt barátom felvett engem a rokonaival és a barátaival együtt egy csoportos beszélgetésbe, ahol fotókat osztott meg az újszülött gyerekéről.

Így fest egy szakítás paranormális jelenségekkel kísérve.

Összefutottam az exemmel és az új barátnőjével az utcán. Beszéltünk pár szót, majd gyorsan elköszöntem és tovább mentem, ám közben még hallottam, hogy a barátnője megkérdezte tőle, hogy ki vagyok, mire az exem azt válaszolta neki, hogy a nagynénje.