Ha egy szakítás nem megy gördülékenyen, márpedig ritkán szokott, akkor könnyedén tragikomikussá vállhat az egész szituáció. Naívan azt gondolhatná az ember, hogy a szakítással tényleg lezártnak tekintheti a kapcsolatot, ám előfordulhat, hogy az igazán nehéz része a dolognak még csak ezután következik. Ha az egyik fél nem viseli jól, amikor szakítanak vele, és nem tud csak úgy egyszerűen túllépni rajta, akkor az a másik fél életére is hatással lehet még akár hónapokkal a szakítást követően is.

• Úgy látszik, hogy a szakításnál is van rosszabb.

• Szakításkor azt mondta nekem a srác, hogy alkalmas lennék a második gyermeke anyjának, de mivel még első gyermeke sincs, ezért most szakít velem, és ki kell várnom a soromat.

• Miután szétmentünk a férjemmel, ő szó szerint efelezte minden közösen vásárolt tulajdonunkat.

• A legjobb barátnőm kitalálta, hogy április 1-jén megtréfálja a barátját. Eljátszotta neki, hogy szakítani szeretne, mire a barátja azt válaszolta, hogy most nagyon megkönnyebült, ugyanis egy ideje már ő is úgy érzi, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője és szakítaniuk kellene.

Ilyen, amikor visszafelé sül el a tréfa.

• A szakításunk után két évvel a volt barátom rám írt, hogy fussunk össze egy kávéra. Kocsival jött értem, ám a kávézó helyett a folyópartra mentünk. Ott elővett egy szerelmes levelet, amit felolvasott nekem, majd a végén megkérdezte, hogy meggpróbáljuk-e újra együtt.

Én kedvesen visszautasítottam, mire szó nélkül kirakott a kocsiból, és ott hagyott a folyóparton, szóval másfél órát kellett gyalogolnom hazáig.

• A volt barátnőm megszállottan követni kezdett engem, miután szakítottam vele. Egy idő után nem maradt más megoldás, minthogy elköltözzek egy másik városba.

Ezután viszont a barátaimra szállt rá, hogy megtudja tőlük, hová költöztem. Mivel ők nem árulták el neki, ezért bejelenetette az eltűnésemet több eltűnt embereket kereső csoportban is, és megosztotta a fotóimat.

Ennek az lett az eredménye, hogy eltűnt személyeket felkutató önkéntesek tucatjai kerestek fel engem hónapokon keresztül, és mindegyiküknek el kellett magyaráznom, hogy igazábból én nem egy eltűnt személy vagyok.

• Amikor szakítottam a barátnőmmel, kiköltözéskor a lakásom előtti kukába dobálta a ruháimat. Azóta minden reggel, amikor munkába megyek, viszontlátom a kedvenc nadrágomat egy hajláktalan nőn az aluljáróban.

• A szakításunkat követően 8 hónap elteltével a volt barátom felvett engem a rokonaival és a barátaival együtt egy csoportos beszélgetésbe, ahol fotókat osztott meg az újszülött gyerekéről.

• A volt barátom a szakításunk után egy hónappal bekopogott hozzám egy virággal a kezében, és csak ennyit mondott:

- Gyorsan nézz ki a szobád ablakán!

Odafutottam hát az ablakhoz, és azt láttam, hogy a barátai felengednek egy nagy léggömböt, amire ez van ráírva: "Annyira boldog vagyok, mióta szakítottunk!".

Bár az volt a célja, hogy megbántson, igazábból épp az ellenkezőjét érte el, és egy jót nevettem a dolgon.

• A barátnőm egy szombat reggel kedvesen megkért, hogy vigyem ki a szemetet, majd amikor elértem a kukához, utánam kiabált, hogy köztünk vége mindennek, és azzal a lendülettel kicsukott a házból. Csak egy köntös volt rajtam...

• Összefutottam az exemmel és az új barátnőjével az utcán. Beszéltünk pár szót, majd gyorsan elköszöntem és tovább mentem, ám közben még hallottam, hogy a barátnője megkérdezte tőle, hogy ki vagyok, mire az exem azt válaszolta neki, hogy a nagynénje.

• Így fest egy szakítás paranormális jelenségekkel kísérve.