A gyerekeknek jó érzékük van ahhoz, hogy zavarba hozzák a szüleiket. Ráadásul többnyire olyankor csillogtatják meg ezen képességüket, amikor a szülők kiszolgáltatott helyzetben vannak, és esélyük sincs kimagyarázni magukat. Attól még megpróbálhatják, de csak rontanak a helyzeten, ahogyan az általában ilyenkor lenni szokott. Ugyanakkor a gyerekek sem tehetnek erről, ugyanis nincsenek tisztában azzal, hogy egyes kijelentéseikkel, kérdéseikkel esetleg kínos helyzetbe hozhatják a szüleiket.

Évekkel ezelőtt, amikor a kislányom még 5 éves volt, randizgattam egy férfival. Egyszer, amikor elmentünk hármasban vacsorázni, útban az étterem felé azt a játékot játszottuk a kocsiban, hogy "Tedd fel a kezed, ha valaha is... (csináltál már valamit)." Amikor a kislányom következett, ezt mondta:

"Tedd fel a kezed, ha valaha is dugítottad már el a WC-t egy akkora adag kakival, mint anyu ma reggel."

Az édesapám egyszer elvitt magával egy céges családi napra még 5 éves koromban. Amikor megérkeztünk, a főnökre odajött üdvözölni minket, mire én ezt mondtam neki:

- Szia. Az apu mindig azt hajtogatja otthon az anyunak, hogy gyökér vagy.

Az apám kollégái ezután a tenyerükön hordoztak egész nap, viszont az édesapám már nem sokáig dolgozott ott utána...()

A stresszes válásom időszakában elmentem a gyerekeimmel bevásárolni. Amikor beraktam a kosárba egy üveg bort is, a kislányom elkiáltotta magát:

- Nézd, a mami már megint szomorú!

A 4 éves kisfiam így szólt egy idős nénihez a boltban:

- Az öregek meghalnak, és te nem festesz valami jól.

Sűrű bocsánatkérések közepette igyekeztünk minél gyorsabban elhagyni a boltot.()

A 3 éves kisfiamat felvette az ölébe az egyik barátnőm, akinek elég erősen ki volt húzva a szemöldöke. A kisfiam felkiáltott, amikor közelebbről is szemügyre vette:

- Van valami az arcodon!

Majd a következő pillanatban egy gyors mozdulattal letörölte a barátnőm fél szemöldökét, és büszkén így szólt:

- Tessék, letöröltem neked!

Egy nagy családi összejövetel alkalmával a a 4 éves kisfiam így szólt az asztalnál:

- Laci bácsi, igaz az amit az apu mondott anyunak, hogy te még 3-ig sem tudsz elszámolni? Én megtanítalak, ha szeretnéd.()

Sorban álltunk egy temetésen, hogy részvétet nyilvánítsunk, mire a kisfiam sóhajtott egyet, és hangosan így szólt:

- Igyekezzünk már! Én is látni akarom végre a hullát!

Próbáltam ránevelni a kislányomat, hogy gyakrabban igyon vizet, és mivel hallgatott rám, ezért mondtam neki, hogy nagyon örülök és büszke vagyok rá. Nem sokkal később aztán egy összejövetelen a kislányom egyszer csak elkiáltotta magát:

- Az ivás boldoggá teszi anyát!

Az utcán sétálgattam a kislányommal, és amikor elment mellettünk egy rendőr, a kislányom hangosan azt mondta:

- Nézd anya, a rendőr bácsinak pont olyan bilincse van, mint neked és apunak a fiókban.()

A kislányom ezt a rajzot készítette az iskolában, ami eléggé félreérthető.("Amikor felnövök, olyan akarok lenni, mint anyu.")

Másnap bementem elmagyarázni a tanárnőnek, hogy a rajz valójában azt ábrázolja, hogy hólapátot árulok az embereknek, ugyanis egy áruházban dolgozom eladóként, és a minap elmeséltem otthon a férjemnek és a kislányomnak, hogy a nagy havazás következtében a vásárlók valósággal megrohamozták a boltot és engem is, hogy hólapátot vegyenek tőlünk.

Bementem a kislányommal egy nyilvános WC-be, és egyszer csak minden bent tartózkodó füle hallatára hangosan ezt mondta:

- Jééé, anyu! Neked miért van a popódon szakáll?

Mindenki röhögésben tört ki a mosdóban, én pedig egy jó ideig nem mertem kijönni a fülkéből a kislányommal.

A kisfiam véletlenül bekakilt és bűntudata volt miatta, ezért ezt mondtam neki, hogy jobb kedvre derüljön:

- Ne aggódj, bárkivel megeshet néha. Még velem is.

Másnap, amikor oviba vittem, így szólt az óvó nénihez:

- Tegnap bekakiltam a nadrágomba, de apa azt mondta, hogy nem baj, mert vele is folyton ez történik.