A gyermekek mindenre (is) kíváncsiak azt őket körülvevő világgal kapcsolatosan, és ráadásul részletekbe menően. Ebből fakadóan pedig kérdések sokaságát intézik a szüleik irányába nap nap mint nap. Ők igyekeznek megválaszolni ezeket a kérdéseket (legalábbis egy részüket), amennyire csak tőlük telik. Persze gyakran előfordul, hogy fejtörést okoz nekik a megfelelő válasszal előrukkolni, és vgül bele is törik a foguk.

Hirdetés

• A gyerekeim megkérdezték tőlem, hogy én mit játszottam a telefonomon, amikor még gyerek voltam. Elmeséltem nekik, hogy én azt játszottam akkoriban, hogy a kerekeken guruló telefonomat egy madzagon húztam magam után a földön. Nagyon furcsán néztek rám, és nem értették, hogy miről beszélek.

• Általában a férjem szokta óvodába vinni a gyerekünket, de ma reggel úgy alakult, hogy én vittem el. Útközben megkérdezte tőlem: "Anya, a te autód miért megy sokkal lassabban, mint ahogy az apáé szokott?"

• Az 5 éves gyermekem megkérdezte, hogy segítenék-e neki eldugni az ajándékot, amit a születésnapomra szeretne adni nekem, mert ő sehogy sem talált neki jó rejtekhelyet.

Hirdetés

• A 3 éves kislányom megkérdezte tőlem, hogy leborotválhatja-e az ablakot, ahogyan én is szoktam csinálni. Jó néhány percbe beletelt, mire rájöttem, hogy a vízlehúzót szeretné használni az ablakon.

• Ma reggel a kislányom már a sokadik kérdését tette fel nekem egymás után, amikor megkérdezte, hogy "Mi az a házasság?", mire én reflexből azt válaszoltam, hogy "Persze kincsem, ez jól hangzik." Erre csípőre tette a kezét és kérdőre vont: "Anya, figyelsz te rám egyáltalán?!" Lebuktam...

• A 4 éves kislányom megkérdezte tőlem, hogy "A fiúknak mi értelme van? Mindig csak játszani akarnak." Azóta is azon gondolkozom, hogy mit válaszoljak neki.

Hirdetés

• Az 5 éves kisfiam megkérdezte a 6 éves testvérét, hogy itt van-e már az ideje, hogy veszekedjenek egy nagyot, mire a 7 éves gyermekem rám nézett, és megkérdezte tőlem, hogy hanyadika van, majd amikor elmondtam neki, akkor így szólt a testvéréhez: "Sajnos még nem."

Nos, legalább rendszert tartanak benne.

• A kisfiam megnézett egy ismeretterjesztő mesét Mezopotámiáról, és utána megkérdezte tőlem:

- Apa, te emlékszel rá, hogy milyen volt Mezopotámia?

- Őőő, egy kicsit igen. Még régen valamikor tanultam róla az iskolában.

Hirdetés

- Jaj, de nem úgy. Hanem te saját magad emlékszel-e rá?

- Azért nem vagyok én annyira öreg, hogy személyes emlékeim lehessenek róla.

Erre ő durcásan, a szemeit forgatva:

- Na persze. Engem nem versz át...

• A gyermekemnek kiesett az egyik tejfoga és megkérdezte tőlem, hogy a mennybe kerül-e a fog, mire én azt feleltem, hogy nem valószínű, mivel már többször is megharapta a kezemet, és az ilyen rossz fogak nem szoktak a mennybe menni. Ezután leszokott a harapdálásról.

• A kislányom megkérdezte tőlem, hogy éjszakára miért zárják be a közelünkben lévő parkot, amire én ködösen azt válaszoltam, hogy azért, mert így próbálják megakadályozni a tinédzsereket, hogy rossz döntéseket hozzanak. Erre ő: " Olyat, mint például a szemetelés?"

Hirdetés

• A 6 éves lányom megkérdezte tőlem a minap, hogy hogyan születnek a kisbabák. Úgy döntöttem, hogy őszintén elmondom neki a valóságot, mire kikerekedett a szeme, és így szólt: "Hát ez nagyon fura... és az orvosok meg a nővérek néztek téged, miközben ezt csinálod?"

Azt hiszem, hogy inkább füllentenem kellett volna.

• Egyik este a 3 éves lányom a következő kérdést tette fel nekem: "Anyu, itt azért megy le a nap, hogy addig az emberek máshol is tudják használni?"

Már most jobb a logikája, mint az enyém.

Hirdetés