A gazdag emberek az átlagostól eltérő módon élik az életüket. Az anyagi helyzetüknek köszönhetően nekik nem azon fáj a fejük, hogy miből fizetik be a számlákat, hanem inkább azon, hogy milyen luxusútra fizessenek be a nyáron. Olyan irigylésreméltó helyzet ez, amibe minden ember szeretne belekóstolni. Ugyanakkor a gazdagságnak van egy olyan hátulütője, hogy könnyen elszaladhat az emberrel a ló.

Az egyik barátom szülei minden évszak elején lecserélik a házukban az összes bútort, és átfestetik a falakat az adott évszakhoz passzoló hangulatúra.

Ismertem egy srácot az egyetemen, akinek a családja az ország leggazdagabbjai közé tartozott. A srác az egyetem mosdójában folyton nyitva hagyta a csapot maga után, ezért egyszer a rektor behívatta magához, hogy kérdőre vonja, mire a srác azzal mentegetőzött, hogy azért felejti el mindig elzárni, mert náluk otthon megteszi ezt helyette a személyzet.

Volt egy pasim, akik soha nem ettek otthon maradékot. A személyzet minden reggel teljesen kiürítette a hűtőt és a konyhát, és feltöltötte friss élelmiszerekkel, péksüteményekkel. Napközben pedig megfőzték a család által kívánt ebédet és vacsorát.

Zenész vagyok, és több száz társammal együtt kaptunk egy megkeresést, hogy lépjünk fel egy szaúdi herceg születésnapján. Állták a repülőjegyet Szaúd-Arábiába, és a fellépésért mesés fizetést ígértek.

Amikor már minden és mindenki készen állt a nagy napon a koncertre, a herceg hirtelen úgy döntött, hogy inkább elmegy vadászni, és úgy ünnepli meg a születésnapját.

Így aztán nekem és a több száz zenésznek is kifizették a bérét és hazautaztattak minket anélkül, hogy egy percet is zenéltünk volna.

Volt egy osztálytársam a gimiben, aki soha nem vette fel kétszer ugyanazt a ruhát. Éveken keresztül minden egyes nap új ruhában jött iskolába.

Az egyik gazdag hölgy ismerősöm kitalálta, hogy megfilmesítteti a saját életét. Hatalmas összegért szerződtetett le profi filmes szakembereket és híres színészeket a forgatásra, de a főszereplőt, azaz saját magát természetesen ő maga alakította.

Később minden ismerősének elküldte DVD-n a filmet, ami persze nézhetetlen lett.

Ismerek egy gazdag családot, akiknél nem csak a gyerekeknek, de a kutyáknak is saját dadája van. Külön ki van alakítva egy lakhely a dada számára, hogy mindig a kutyák mellett lehessen, és gondoskodhasson róluk.

Építészmérnökként dolgozom, és volt egy ügyfelünk, aki egy luxus lakóépületben megvásárolt magának két teljes emeletet is. Az egyik emeleten élt életvitelszerűen, a másikat pedig csak bulizásra használta.

Hang és rezgéscsillapító rendszert kellett beszerelnünk, hogy a zaj ne zavarja a többi emelet lakóit.

Egy ideig egy olyan orvosi központban dolgoztam, ahol volt egy meglehetősen drága szolgáltatás a gazdagok számára. Tulajdonképpen bármilyen problémával tárcsázhattak egy éjjel-nappal hívható telefonszámot, és az orvosaink máris házhoz mentek.

Egyszer például az éjszaka közepén egy beszakadt köröm miatt kellett kimennie az egyik orovosunknak a gazdag pácienshez.

A városomban egy tehetős család megvette a helyi múzeum egyik részlegét minden festménnyel és műtárggyal együtt.

Amikor valamilyen összejövetelt tartanak a villájukban, akkor arra az időre átszállíttatják a műalkotásokat az otthonukba, majd a buli után pedig vissza a múzeumba.

A kollégiumban egy nagyon gazdag családból származó lány volt a szobatársam. Egy idő után feltűnt, hogy este zuhanyzás után a bugyját és a zokniját mindig kidobja a kukába, és vadonatújakat vesz elő.

Amikor megkérdeztem tőle, hogy ezt miért csinálja, akkor kiderült, hogy a lány azt hitte, hogy a zoknik és az alsóneműk csak egyszer használatosak, és azokat nem mossák ki az emberek, csak egyszerűen kidobják, és minden nap teljesen újakat vesznek fel.

Jártam egyszer egy családnál, akiknél összeszámolni sem tudtam, hogy hány cseléd dolgozik a házban.

Az egyiküknek például kizárólag az volt a feladata, hogy az elektronikus eszközök mindig fel legyenek töltve, és megfelelően be legyenek állítva. Még a család mobiltelefonjainak a töltéséért is ő felelt.