Ha kellemetlen és zavarba ejtő szituációba sodródunk, akkor magától értetődő módon olyan gyorsan szeretnénk kikászálódni belőle, amilyen gyorsan csak lehetséges. Ilyenkor azt kívánjuk magunkban, hogy sem mások, sem pedig mi egyáltalán ne is emlékezzünk a későbbiekben az esetre. Ám minden ilyen helyzetnél rá kell jönnünk, hogy ez nem így működik. Sőt, inkább az a jellemző, hogy ezek a kínos élmények jobban az emlékezetünkbe éghetnek, mint a kellemesek.

• Elmentem a barátnőmmel egy étterembe, ahol a vacsora végén szakítottam vele. Ő erre sírni kezdett, mire a többi éttermi vendég felállt és hangos tapsolásba fogott, ugyanis azt hitték, hogy a barátnőm a meghatódottságtól sír, mert éppen megkértem a kezét.

• Egy jelmezes házibuliban voltam, és házigazda elkezdett takarítani a nappaliban. Egyszer csak egy srác odalépett hozzá és azt mondta neki, hogy "miért takarítasz, hiszen ez az ő dolga lenne". Ekkor pedig nevetve rám mutatott. Én erre teljesen felkaptam a vizet, és elkezdtem kiabálni a sráccal, hogy mégis mit képzel magáról, hogy csak így ismeretlenül beszól nekem és utasítgatni próbál. Ekkor a srác megszeppenve közbeszólt, hogy ő csak viccnek szánta, mert látja, hogy takarítónőnek vagyok öltözve. Upsz...

• Egy másik profillal bekövettem az exem új párját, mert kíváncsi voltam rá, hogy milyen, mire ő az egyik feltöltött képéhez ezt írta oda: "Szia Réka! Tudom, hogy te vagy az. LOL"

• Egy boltban vagyok pénztáros, és ma egy vásárló megnyalta az ujját, majd pedig megpróbálta letörölni az anyajegyemet az arcomról, mert azt hitte, hogy maszatos.

• Ma a munkahelyem épületében beszállt mellém a liftbe egy srác, és ugyanarra az emeletre ment, mint én, ezért így szóltam hozzá: Hihi, emelet-pajtik vagyunk."

Nem válaszolt semmit, csak kínosan elmosolyodott, szóval most éppen új munkahely után nézelődök.

• Egy családi összejövetelen az egyik unokatestvérem elmondta, hogy sikeresen lediplomázott, és a professzorai biztatására tovább folytatja a tanulmányait, hogy doktori címet szerezzen. Ekkor az apám mélyen a szemembe nézett, és éreztem, hogy azon töpreng, hogy mégis hol ronthatta el, hogy nekem meg 25 évesen még azért is fel kell hívnom őt, amikor a kúton vagyok, hogy dízelt vagy benzint tankoljak a kocsimba.

• Úgy érzem, hogy az édesanyám kezdi elveszíteni a reményt, hogy valaha is megajándékozom őt egy unokával, ugyanis elkezdte fotózgatni a szomszéd kisgyereket, hogy legyen kit mutogatnia a közelgő osztálytalálkozóján.

• Elhívtam egy lányt moziba, ám nem foglaltam le előre a jegyeket, és mire odaértünk, már nem volt két szabad hely egymás mellett, ezért egymástól távol, a terem két különböző pontjára kellett ülnünk. A film után még váltottunk pár szót, aztán elköszöntünk egymástól, majd pedig soha többet nem találkoztunk.

• Egy épületben dolgozok egy sráccal, akivel futólag ismerjük egymást még sok évvel korábbról. A munkahelyen azonban eddig tudomást sem vettük egymásról, kerültük a másikat. Ez így ment három éven keresztül, és már így is kellett volna maradnia örökre, ám a minap mégis megszólított a folyosón a kávéautomatánál:

- Hé, nem te vagy a Krisztián? Mi újság veled?

A következő 5 percben életem legkínosabb és legkényszeredettebb beszélgetésében volt részem.

• A főnököm behívatott az irodájába, és megkért, hogy beszélgessek el a kishúgommal, ugyanis a közösségi oldalán napi húsz üzenetet kap tőle, amiben azt írja, hogy: "Adj a nővéremnek fizetésemelést, ahelyett, hogy új sportkocsit veszel magadnak"

• Bejött hozzánk egy nő az állatorovosi rendelőbe, aki a recepciós pulthoz lépve hirtelen a fejéhez kapott, majd így szólt: "Óóó ne, a kutyámat meg otthon felejtettem."

Ezután elrohant, majd pedig fél óra múlva újra megjelent, de immár a kutyájával együtt.