A szülőknek az életkorukból fakadóan hiába nagyobb a szókincsük és fejlettebbek a kommunikációs készségeik a gyerekeikhez képest, mégis gyakran előfordul, hogy egy gyerek-szülő párbeszéd során a szülők azok, akiknek jóformán a torkán akad a szó, és csak nagyokat pislognak a gyerekeiket hallva. Noha azért néha fordítva is alakulhat a beszélgetés.
Hirdetés
(1) Csak tesztelte az apját a kérdéssel, hogy felmérje, mennyire van képben.
(2) A kisfiam odajött hozzám egyik reggel egy virággal a kezében, amit a kertünkből hozott be:
- Apu, add oda ezt a virágot a munkahelyeden egy olyan lánynak, aki tetszik neked.
A feleségem felhúzott szemöldökkel:
- Hogy micsoda?!
(3) A feleségem egyik este ezt mondta nekem:
- Drágám, ne sértődj meg, de nekem soha nem tetszett a bajuszod.
Így aztán sok év után először még aznap este teljesen leborotváltam.
A kislányom másnap reggel, aki még soha nem látott engem bajusz nélkül:
Hirdetés
- Jajj apu, úgy nézel ki, mint Voldemort...
(4) Egy áruházban a pénztárnál előttem állt egy apuka a kislányával és egy megpakolt bevásárlókocsival. Az apának eszébe jutott, hogy elfelejtett valamit megvenni, ezért azt mondta a kislányának, hogy maradjon a sorban a kosár mellett, amíg ő visszaszalad érte. Két perc elteltével a lányra került a sor a pénztárnál, ő pedig elkezdett hangosan kiabálni:
- Apa, apa siess már, mert eljött a leszámolás ideje.
(5) Én a kisfiamnak:
- Szeretlek. Te is szeretsz engem?
- Én az anyut szeretem.
- De két embert is szerethetsz egyszerre.
Hirdetés
- Igen? Akkor szeretem anyut és magamat.
Ekkor a feleségem egyszer csak elkezdett sírni. Megkérdeztem tőle, hogy miért, mire ezt mondta:
- Csak nagyon meghatódtam, mert amikor azt hitte, hogy egyszerre csak egy embert szerethet, akkor engem mondott saját maga helyett.
(6) A kisfiam így szólt hozzám:
- Apa, én táncórára szeretnék járni.
- Tényleg? Nem akarsz inkább focizni vagy a kisautóiddal játszani?
- Táncórára akarok menni, mert ott sok a lány és a lányok szeretnek táncolni.
- Te tudod, kisfiam.
- Igen, én tudom, mert megkérdeztem tőlük.
Hirdetés
(7) A hajam zöld színűre van festve, és Halloween napján odajött hozzám egy kislány a metrón, akinek szintén zöldre volt színezve a haja hajkrétával. Megkérdezte tőlem, hogy nekem is Halloween alkalmából van-e zöldre festve a hajam, mint neki, mire azt válaszoltam, hogy nekem általában mindig zöld. Ekkor dühösen sarkon fordult, visszament az szüleihez, és így szólt hozzájuk:
- Nekem azt mondtátok, hogy törvénytelen a zöld haj Halloween előtt és után. Miért hazudtatok?!
(8) A kislányom komoly arccal így szólt hozzám:
- Beszélhetünk őszintén?
- Persze, kislányom.
- Te mit szeretnél, mi legyek, ha nagy leszek?
- Én csak azt szeretném, hogy jó ember legyél.
- De nem úgy. Mi legyen a foglalkozásom?
Hirdetés
- Azt neked kell majd eldöntened. Azt szeretném, hogy olyan munkád legyen, ami érdekel és örömödet leled benne.
- Igazából én már választottam, csak nem tudom, hogy hívják.
- Akkor mesélj róla.
- Egy aquaparkban akarok dolgozni, ahová minden nap bemegyek, csúszdázok és megengedem a többi embernek is, hogy csúszdázzanak, majd pedig este hazamegyek.
- Akkor már nem fagylalt árus akarsz lenni?
- Ááá már nem, mert az emberek csak nyáron vesznek fagyit, nekem pedig stabilitásra van szükségem.
(9) A 4 éves kisfiam elkezdett hisztizni, és közben bokán rúgott. Egy kicsit később odajött hozzám bocsánatot kérni. Megpuszilta az arcomat és a fülembe súgta:
Hirdetés
- Majd máskor pontosan azt csináld, amit mondok, és akkor soha többé nem kell, hogy megrúgjalak.
Azt hiszem, hogy titokban túl sok gengszter filmet nézett.
(10) A kisfiam szinte minden reggel kitalál valami kifogást, hogy éppen miért nem akar iskolába menni: "Fáj a hasam, fáj a lábam, lázas vagyok, stb." Ma reggel azonban valami olyat mondott, amit én is maximálisan át tudtam érezni:
- Ma nem akarok iskolába menni.
- És most miért?
- Mert aludni szeretnék.
- Én is kisfiam, én is...
(11) Hát nem látta, akor nem látta...