A szülőknek az életkorukból fakadóan hiába nagyobb a szókincsük és fejlettebbek a kommunikációs készségeik a gyerekeikhez képest, mégis gyakran előfordul, hogy egy gyerek-szülő párbeszéd során a szülők azok, akiknek jóformán a torkán akad a szó, és csak nagyokat pislognak a gyerekeiket hallva. Noha azért néha fordítva is alakulhat a beszélgetés.

• Csak tesztelte az apukáját a kérdéssel, hogy mennyire van képben.

• Egy boltban a pénztárnál előttem állt egy apuka a kislányával és egy megpakolt bevásárlókocsival. Az apának eszébe jutott, hogy elfelejtett valamit megvenni, ezért azt mondta a kislányának, hogy maradjon a sorban a kosár mellett, amíg ő visszaszalad érte. Két perc elteltével a lányra került a sor a pénztárnál, ő pedig elkezdett hangosan kiabálni:

- Apa, apa siess már, mert eljött a leszámolás ideje.

• A hajam zöld színűre van festve, és Halloween napján odajött hozzám egy kislány a metrón, akinek szintén zöldre volt színezve a haja hajkrétával. Megkérdezte tőlem, hogy nekem is Halloween alkalmából van-e zöldre festve a hajam, mint neki, mire azt válaszoltam, hogy nekem általában mindig zöld. Ekkor dühösen sarkon fordult, visszament az szüleihez, és így szólt hozzájuk:

- Nekem azt mondtátok, hogy törvénytelen a zöld haj Halloween előtt és után. Miért hazudtatok?!

• Hát nem látta, akor nem látta...

• Én a kisfiamnak:

- Szeretlek. Te is szeretsz engem?

- Én az anyut szeretem.

- De két embert is szerethetsz egyszerre.

- Igen? Akkor szeretem anyut és magamat.

Ekkor a feleségem egyszer csak elkezdett sírni. Megkérdeztem tőle, hogy miért, mire ezt mondta:

- Csak nagyon meghatódtam, mert amikor azt hitte, hogy egyszerre csak egy embert szerethet, akkor engem mondott saját maga helyett.

• A 4 éves kisfiam elkezdett hisztizni, és közben bokán rúgott. Egy kicsit később odajött hozzám bocsánatot kérni. Megpuszilta az arcomat és a fülembe súgta:

- Majd máskor pontosan azt csináld, amit mondok, és akkor soha többé nem kell, hogy megrúgjalak.

Azt hiszem, hogy titokban túl sok gengszter filmet nézett.

• A kislányom komoly arccal így szólt hozzám:

- Beszélhetünk őszintén?

- Persze, kislányom.

- Te mit szeretnél, mi legyek, ha nagy leszek?

- Én csak azt szeretném, hogy jó ember legyél.

- De nem úgy. Mi legyen a foglalkozásom?

- Azt neked kell majd eldöntened. Azt szeretném, hogy olyan munkád legyen, ami érdekel és örömödet leled benne.

- Igazából én már választottam, csak nem tudom, hogy hívják.

- Akkor mesélj róla.

- Egy aquaparkban akarok dolgozni, ahová minden nap bemegyek, csúszdázok és megengedem a többi embernek is, hogy csúszdázzanak, majd pedig este hazamegyek.

- Akkor már nem fagylalt árus akarsz lenni?

- Ááá már nem, mert az emberek csak nyáron vesznek fagyit, nekem pedig stabilitásra van szükségem.

• A kisfiam szinte minden reggel kitalál valami kifogást, hogy éppen miért nem akar iskolába menni: "Fáj a hasam, fáj a lábam, lázas vagyok, stb."

Ma reggel azonban valami olyat mondott, amit én is maximálisan át tudtam érezni:

- Ma nem akarok iskolába menni.

- És most miért?

- Mert aludni szeretnék.

- Én is kisfiam, én is...

• A feleségem egyik este ezt mondta nekem:

- Drágám, ne sértődj meg, de nekem soha nem tetszett a bajuszod.

Így aztán sok év után először még aznap este teljesen leborotváltam.

A kislányom másnap reggel, aki még soha nem látott engem bajusz nélkül:

- Jajj apu, úgy nézel ki, mint Voldemort...

• A kisfiam így szólt hozzám:

- Apa, én táncórára szeretnék járni.

- Tényleg? Nem akarsz inkább focizni vagy a kisautóiddal játszani?

- Táncórára akarok menni, mert ott sok a lány és a lányok szeretnek táncolni.

- Te tudod, kisfiam.

- Igen, én tudom, mert megkérdeztem tőlük.

• A kisfiam odajött hozzám egyik reggel egy virággal a kezében, amit a kertünkből hozott be:

– Apu, add oda ezt a virágot a munkahelyeden egy olyan lánynak, aki tetszik neked.

A feleségem felhúzott szemöldökkel:

- Hogy micsoda?!