Szeretem bámulni azokat az apukákat, akik oviba viszik a kislányukat. Mókás látvány, ahogy fogják a kis rózsaszín hátizsákokat és plüss macikat. A minap például láttam egy 190 cm magas, szakállas, bőrdzsekis motoros fickót, aki lehajolt a kislányához, és elkezdett cukin gügyögni neki. A kislány ezt azzal jutalmazta, hogy egy virágokból készített koszorút tett az apukája fejére, aki erről pár perccel később megfeledkezett, és virágkoszúrval a fején sétált ki az óvodából.

• A húgom kitalálta, hogy a családi kirándulásunkon készítsünk egy "megőrülős" fotót, de az apánknak láthatóan nem annyira volt hozzá kedve. Mindig jót nevetünk, amikor családi körben előkerül a kép.

• A nővérem egyszer kissé imbolyogva jött haza egy buliból, és az édesanyám gyanakvóan megkérdezte tőle, hogy mi és mennyit ivott, mire a nővérem így felelt: "Csak egy bohár port."

• A férjemmel elvittük a kisfiunkat a közeli játszótérre, és közben hallottuk, ahogy a szülők szólítgatják a gyerekeiket: "Denerisz, gyere ide!" "Rikó, ne mássz olyan magasra!" "Dzsindzser, ideje indulnunk!" "Marlóóó!" "Fahéééj"! Aztán egyszer csak az egyik anyuka így kiáltott: "Anna!". Ekkor összenéztünk a férjemmel és elmosolyodtunk, ugyanis zene volt a füleinknek egy ilyen "hagyományos" nevet is hallani.

• Gyerekkoromban az édesapám úgy tanított meg úszni, hogy belökött a mólóról a vízbe, majd pedig így szólt: "És most kezdj el úszni!" Magam sem értem, hogy hogyan, de működött a módszere.

• Régebben volt egy krumpliföldünk, és egyszer, amikor ősszel kimentünk, hogy kiássuk a termést, azt láttuk, hogy egy szem krumpli sincs a földben. A családban senki nem értette a dolgot, és azt hittük, hogy valaki meglopott minket, míg nem apám és a testvére bevallották, hogy igazábból tavasszal el sem ültették a krumplit, hanem helyette inkább együtt lógtak egy egész napot.

• A szobámban voltam és éppen vodkával tisztogattam a gitáromat, ugyanis azzal hatékonyan el lehet távolítani a szennyeződéseket úgy, hogy a lakkréteg ne sérüljön. Közben pedig egy nagy doboz fagyit kanalazgattam. Ekkor hirtelen benyitott hozzám az édesanyám, aki csak annyit látott, hogy ülök az asztalnál egy üveg vodka és egy doboz jégkrém társaságában. Néhány másodpercig szótlanul bámult engem, majd pedig megkérdezte: "Fiam, valami baj van?"

• Gyerekkoromban amikor vihar volt, az édesapám gyakran elkiáltotta magát, hogy "Pufff!", majd pedig ezután mindig nagyot dörgött az ég. Ennek következtében sokáig azt hittem, hogy az apám a villámok ura, ő pedig meg is hagyott engem ebben a tudatban. Egyszer aztán az iskolában a tanító néni nem mesélt nekünk arról, hogy a fény terjedési sebessége gyorsabb mint a hangé, és ezért előbb látjuk, mint halljuk a villámokat. Ekkor esett le, hogy az apám a fényhatásból tudta előre, hogy mikor fog dörögni az ég.

• Egyetemista koromban éppen az egyik vizsgámra készültem, amikor a kisöcsém megkérdezte tőlem:

- Ti tényleg előre megkapjátok a kérdéseket, amiket a vizsgán kérdezhetnek?

- Igen.

- Hát ez így nagyon könnyű, hiszen akkor az összeset meg tudod tanulni.

Már alig várom, hogy ő is egyetemista legyen, és a saját bőrén megtapasztalhassa, hogy mennyire is könnyű...

• Szülői értekezletet tartottak azoknak az apukáknak, akik reggelente óvodába viszik a gyerekeiket.

• Az óvodában jelmezes bulit tartottak, és a gyerekek többsége hercegnőnek vagy szuperhősnek öltözött, míg az én kislányom kukásautó szeretett volna lenni.