Az élet tele van olyan szituációkkal, amiket már jól ismerhetünk. Olyan hétköznapi helyzetek ezek, amikbe akarva-akaratlanul is belekerül az ember. Bár gyakran bosszantóak és kényelmetlenek, azért az a tudat mégis jó érzéssel tölt el minket még ilyenkor is, hogy nem csak egyedül járunk ebben a cipőben. A képeket látva vigyorral az arcunkon gondolunk vissza arra a legutóbbi alkalomra, amikor mi is valami hasonlót éltünk át. Na jó, egyik vagy másik esetében inkább talán keserédes érzések keríthetnek a hatalmukba.

Amikor nagyon éhes vagyok, és már alig várom, hogy végre ehessek, de a barátnőm megszólal, hogy:

- Várj, még gyorsan lefotózom!

Én, amikor teljesen egyedül csinálok valamit úgy, hogy senki sem lát közben, és szintén én, amikor valaki néz közben:

Amikor ébresztőt állítok a telefonomon 6:00-ra, de azért a biztonság kedvéért még 6:15-re, 6:30-ra, 6:45-re, 7:00-ra, 7:15-re és 7:30-ra is, és még így is képes vagyok elaludni és elkésni:

Az édesapám, amikor kibontok egy csomag nassolnivalót a hátsó ülésen a kocsiban:

Miközben valaki hazudik nekem mint a vízfolyás, de én pontosan tudom az igazságot:

Végre találtam egy malacperselyt, amiben elfér az összes megtakarított pénzem:

Amikor valaki útbaigazítást kér tőlem abban a városban, ahol a születésem óta élek:

- Őőő... bocsi, de nem tudom, hogy merre van, amit keresel. Én sem vagyok idevalósi.

Én, amikor bekapcsolom a tévét, hogy valami csak úgy szóljon háttérzajnak, de a műsor kezd érdekessé válni:

Én, ahogy túlgondolok és túlaggódok mindent az életemben, miközben egyszerűen megtudnám oldani azokat:

Amikor rájössz, hogy valaki már percek óta beszél hozzád, de te elkalandoztál közben, és egyetlen szavára sem figyeltél:

Amikor beugrasz valamiért a boltba, de végül telepakolod a bevásárlókocsit csupa felesleges dologgal, és amikor kijössz, akkor eszedbe jut, hogy azt az egy dolgot elfejetetted megvenni, amiért eredetileg bementél: