Hazánk legérzékenyebb lelkű trombitása megható életkori mérföldkőhöz érkezett: Galambos Lajos betöltötte a 65. életévét, és megkapta élete első nyugdíját. A pillanat olyannyira megérintette, hogy a mulatós zene koronázatlan királya elsírta magát. A könnycseppek valószínűleg egészen a boldogasszonypusztai birtokán felhúzott, Fehér Ház-mintájú privát "Ovális Irodája" padlójáig hullottak.

Mielőtt azonban a kedves olvasó azonnal jótékonysági SMS-vonalat hívna, vagy adománygyűjtésbe kezdene a sanyarú sorsú művész úr megsegítésére, gyorsan tisztázzuk: nem a pénz miatt tört el a mécses. Bár a havi, szinte fillérre pontosan 200 ezer forintos utalás láttán sok magyar nyugdíjas szintén zokogásban törne ki (kínjában vagy örömében, rezsiszámlától függően), Lajcsi roppant szerényen és őszintén megnyugtatott mindenkit: neki bizony nem ebből kell élnie hónapról hónapra.

Micsoda megkönnyebbülés! Hiszen kinek is jutna eszébe, hogy a fellépésekkel, ingatlanokkal és zsíros befektetésekkel zsonglőrködő tévés legenda ezentúl a farhát-akciókra fog vadászni a szupermarketekben, és a postást lesi majd a kiskapunál? Lajcsi maga is leszögezte: "jól élek, ez a nyugdíj ezen nem fog változtatni." Köszönjük a kendőzetlen őszinteséget, eddig tényleg lerágtuk a körmünket az izgalomtól, hogy miből futja majd a birtok fűnyírására.

A könnyek valódi, mélyen filozofikus oka sokkal drámaibb: az idő könyörtelen múlása. Milyen kegyetlen is az államigazgatás, ami képes egy hivatalos papírral az ember arcába dörgölni, hogy hiába érzi magát örökfiatalnak, a rendszer szemében már átkerült a "nyugdíjas" mappába. Bántó, na.

Aggodalomra persze semmi ok, a Dáridó atyja nem vonul vissza a hintaszékbe üldögélni és nosztalgiázni. A műsor szilveszterkor visszatért a TV2 képernyőjére, Lajcsi pedig - ahogy azt a Nagy Duettben nyújtott (bár tiszavirág-életű) szereplése is bizonyította - továbbra is aktív.

Úgyhogy mindenki fellélegezhet: a 200 ezres állami apanázs jó lesz zsebpénznek, a trombitájával pedig pedig továbbra is kifújja a hazai szórakoztatóipar orrát. Isten éltesse a művész urat a pihenés (szigorúan papíron létező) éveiben!